Nem. Az integer revizionizmus meg az irredentizmus ugyanaz.

Az integer revízió hívei két táborra oszlottak:

1. A Bethlen István, Teleki Pál és Szekfű Gyula történész köré tömörült körök - főként az arisztokrácia és a középosztály műveltebb rétegei - a történelmi Magyarország helyreállítására törekedtek. Igyekezetük arra irányult, hogy az 1918-ban szétdarabolt Magyarország határai között a magyarság vezetésével föderatív jellegű államalakulat jöjjön létre. E föderáció tagja lett volna az önálló vagy legalábbis széles körű autonómiával felruházott szlovák, rutén, román és erdélyi szász közösség. Ez a megoldás szerintük visszatérés lett volna a Szent István-i állameszméhez, amelytől eltért az 1867 utáni közjogi fejlődés.

E célkitűzést legjobban Bethlen István foglalta össze a Pesti Naplóban 1937. augusztus 20-án írt vezércikkében: "Szent István birodalma feltámadhat valamikor újból, de nem úgy, mint a múlt század magyar politikusai által elképzelt egységes magyar állam, amely nyelvében is egységes, hanem csakis mint a Duna-Tisza-medencének a Kárpátok által övezett geográfiai, történelmi és kulturális egysége, mely a kebelében élő nemzeteknek és ezek töredékeinek módot ad arra, hogy saját anyanyelvükön, saját szokásaik szerint boldogulhassanak, modern szóval élve olyan föderalisztikus összefogás mellett, régi, középkori kifejezést használva olyan helyi privilégiumok mellett, amelyek a közöttük adódó nemzetiségi súrlódásokat a minimumra szállítják le." Bethlen István azonban mind kormányzása (1921-1931), mind ellenzékbe vonulása idején tudta, hogy ezt a folyamatot nem lehet erőltetni, s a nemzet lassú fejlődését nem szabad kockára tenni.

2. A közvélemény széles rétegei is a történelmi Magyarország helyreállítására törekedtek. Elismerték az 1918-ban elszakadt Horvátország jogát az önállóságra, de elutasították a nemzetiségeknek biztosítandó területi önkormányzat gondolatát. A vezető államférfiak között Gömbös Gyula neve fémjelzi ezt az irányzatot.