én az anyagiakon kívül nagyon sok tekintetben egészen siralmasnak látom a helyzetet. az anyagiak egyrészt végsősoron nem annyira számítanak, másrészt én viszonylag rendben vagyok. (persze valszeg az előbbiből következik az utóbbi :-))csak néha esik le az állam, hogy kortársaim hol tartanak, de azzal vigasztalom magamat, hogy biztos nekik is van bajuk, csak nem anyagi :-))

én morálisan tartom nagyon súlyosnak a helyzetet és ez nagyon szorosan összefügg az iskolákkal. az iskolarendszer tükrözi, sőt felerősíti és konzerválja a társadalom állapotát. (tehát a jót is, de jelenleg inkább a rosszat) 

ma magyarországon a társadalom cinikus, apatikus, környezetszennyező és amorális. ennek megfelelően az iskola is. a kontraszelekció tombol, ami azért fura, mert megversenyeztetjük a gyerekeinket egészen a gyomorfekélyig, viszont az életben már kvára nem a legjobb képességek és végzettségek számítanak, hanem vmi olyan tudás, amire inkább nem lennék büszke. abszolút azt látom, hogy a középszer + ez a bizonyos tudás (talán érvényesülési képességnek nevezném finoman) az egyetlen nyerő kombináció, a magasabb szintű tudás és alacsonyabb nyomulási képesség már kifejezetten hátrány. (és mielőtt vki benyögné, hogy savanyú a szőlő, hozzáteszem: én spec jól nyomulok, ügyesen eladom magamat, amivel kezd gond lenni, az a tudásom. túl sok ahhoz képest, amire szükség van...)

és azért az igencsak szomorú, hogy olyan megúszós minden. a gyerekek közötti felmérések is azt mutatják, hogy a 'minél kevesebb munka, minél több pénz' az életcéljuk :-(

mielőtt kimoderálnátok, jelzem, hogy a waldorf kapcsán az értékrendekről beszélgetni baromira nem off