Sziasztok!

Ha már offoltok, akkor offolok egy kicsit én is.

Bármennyire is szégyenletes, de én szeretek Magyarországon élni. :-) Lett volna több lehetőségem elmenni, és soha nem fordult meg komolyan a fejemben. Pedig mérnökként jól hasznosítható szakmám van.

Ez az ország messze nem olyan sz@r, mint amilyennek szeretjük mondogatni magunknak! (Hogy miért érezzük magunkat jobban, ha rosszuil érezhetjük magunkat, mert elmagyaráztuk magunknak, hogy mi vagyunk a világ legsz@rabb népe, mienk világ legsz@rabb országa... rejtély.) Vannak jó iskolák (és persze rosszak is), vannak jó munkahelyek (és persze rosszak is), vannak gazdagok (és szegények is), vannak önzetlen emberek (és önző bunkók is).... éppúgy, mint másutt. Tényleg több a stressz, mint egy sor másik országban, de vannak nálunk jóval stresszesebb országok is. Egy apróság pl.: állandóan sírunk, mint a fördős kislány, hogy mi milyen baromi szegények vagyunk. Ha a világ 6 milliárdos népességét nézzük, akkor 5 milliárd szegényebb nálunk, 3-4 milliárd nyomorog hozzánk képest....

Én úgy gondolom, hogy a kölkeim örüljenek a jó tanároknak, és - a lehetőségekhez képest - ne stresszeljék magukat a rossz tanárokon. Tanulják meg elviselni, tanuljanak meg néha vállat rándítani. Az életben, a munkahelyen, a családban, minden közösségben lesz elviselhetetlen (vagy alig-alig elviselhető) kollega, főnök, családtag is.

Viszont az ember itthon van. Én nagyon itthon tudok lenni ebben "sz@r" országban, és ez nagy ajándék! Olyan, mnit a családom: az se a kiválók válogatott csapata, de az én családom. (Miközben nyilkván zavarnak a rossz dolgok, a családban is, a kölkeim iskolájában is, a munkahelyen is, a lakóhelyemen is, a politikában is.) Ha az ember otthon van a saját házában, hazájában, akkor a rossz dolgok kezelését is megszokta. (Kiskorom óta megszoktam a nagy nyári meleget, amit sohasem szeretettem. Nem biztos, hogy a 10 hónapos telet ugyanúgy tudnám kezelni.)

Tapasztalatom szerint lehet Magyarországon harmonikusan, boldogan élni, gyereknek is, felnőttnek is.

halihó

Ui: Mielőtt bárki azt hinné, hogy milliárdos vagyok, egész életemben közalkalmazott voltam/vagyok, minden fillér után adózom, az én nominálkeresetem is jó 5-10%-ot csökkent az elmúlt másfél évben, erre rakódott az infláció stb. Szóval nem valami aranykalickában élek, hanem térdig gázolok ugyanabban, amiben a többség. De ez azért kevés, hogy a kedvemet elvegye, minden rossz dolog mellé tudok három jót írni a listába... :-)