Íme mára két mese :
1.
Két ember eltéved a nagy kietlenségben. Egyikük egyszercsak felkiált!
- Oda nézz! Rátaláltam az "út"-ra.
- Hol ?
- Hát itt. nem látod ?
- Na álljunk csak meg!
Megállnak kiszállnak, a másikuk lehajol, belemarkol a sárba.
- Miii? Ez lenne az út ? Ez csak sár te féleszű!
- De nézd : mintha kitaposott nyom lenne... Talán már jártak erre.
- Nagyon régen lehetett, honnan tudod, hogy ez nem egy zsákutca ?
- Nem tudhatom. De meg kéne próbálni nem ?
- Dehogy! Még eltévedünk.
- Hát akkor mi legyen ?
- Gondolkodom. És kitalálok valamit...
- Aha.... Csak siess, mert nyakunkon a zápor és mindjárt bőrig ázunk.
itt a vége fuss el véle.
2.
Két ember sétál a folyóparton, és az egyikük megszólal :
- Hát nem csodálatos ez a folyó ? Ahogy...
de a másik közbevág:
- Ez csak víz te együgyű!Nézd meg.
Lehajol és kivesz egy marék vizet a folyóból.
- Nézd csak.
ELőveszi a baltáját és széthasítja a vizet vízcseppekre
- Látod, vízcseppek. H2O-ból van. Ha melegítjük gőz lesz belőle, ha meg a hűtőbe rakom jég. Na ehhez mit szólsz pupák ?
- Hát... öööö... izé... Innan kintről tényleg egy folyónak látszik nem gondolod ?
- Neeem! Ez víz. Hát nem érted ?
Vége.