Azért szerintem a helyzet nem ennyire fekete-fehér. Vagyis minden, ami magyar és nem Waldorf, az elfuserált, minden, ami a messzi Északon található, az tökély... (nem Te írtad, tudom :-)) Azért valahogy az északi államok eléggé élen járnak fiatalkori drogozásban, italozásban, korai házasságon kívüli kapcsolatokban - a klassz sulirendszer ellenére...

Való igaz, hogy a hazai oktatási rendszer nem képes a rendszerváltás óta nyugvópontra jutni, most meg aztán tényleg a mélyponton van sok szempontból is. DE! Mindig is voltak fészkek, iskolák, pedagógusok, akik mindennek ellenére teszik a dologukat, szakmailag, emberileg tisztességgel, jól. És Emberek kerülnek ki a kezük közül. És nem csak a Waldorf iskolákban. Ha hirtelen végiggondolom a környékbeli iskolákat, ahová rokonok, barátnők gyerekei járnak, hát, egyik jobb, mint a másik. Van közöttük Montessori, van 12 osztályos kéttannyelvű, van felekezeti és van mezítlábas önkormányzati. Jobbnál jobb gyerekanyaggal és tanerővel. Hihetetlen szellemiségű egyházi sulikról tudnék mesélni, ahol minden hétvégén együtt kirándul, lelkigyakorlatozik, énekel stb. az egész iskola, ahol a szülők szívvel-lélekkel együtt lélegeznek az iskolával... Mi is báloztunk, kirándulnuk, vásározunk stb., a többiekkel. Én ezekben az iskolákban nem sok stresszes gyereket láttam. Igen, mennek tanulmányi versenyekre is, szívesen, kényszermentesen. És vagy nyernek, vagy nem. De az iskola bejáratánál ott a képük a büszkeségfalon, a többiek nem irigyek, hanem örülnek a másik sikerének, amit ezeken az "romboló" versenyeken érnek el. Az én gyerekeimen sincs nyoma stresszenek, rohannak reggel, sírnak, ha szünet van, órákat játszanak naponta a szabad levegőn, csak 4 órájuk van. Ugyanakkor első osztályosan lexikonokat böngésznek, naplót írnak - boldogan. Azt hiszem megőrültek volna, ha még most is színezni kellene, meg színes rudakat sorbarakosgatni. De biztosan van olyan gyerek, akinek az kell.