Kedves mindenki!

 

Most találtam ezt a topikot és csak az első százvalahány hozzászólást olvastam el, úgyhogy elnézést, ha olyasmit kérdeznék, ami már rég meghaladott vagy megválaszolt itt a topikon.

 

Kérdésem, hogy a hatszázezer felnőtt férfi exodusa és a néhány száz fős exodusok sorozata mellett miért nem foglalkoztok azzal a harmadik, és szerintem mindkettő problémáit kiküszöbölő megoldással, hogy a Tóra több, a későbbi zsidóságot eredetileg alkotó nép történetét gyúrja össze.

 

A főníciai-mezopotámiai eredetű kánaániták nem haltak ki, nem vándoroltak ki, hanem beolvadtak a zsidóságba. Az ő főistenük volt Él, és az ő allegórikus honfoglalás mítoszuk Ábrahám története az i. e. 1943-as dátummal (hozzávetőleg).

 

A szemita héber pásztortörzsek, akik Jahvéban, a viharistenben vagy vulkánistenben és udvartartásában hittek, Arábia felől érkeztek a "negyvenéves" sivatagi vándorlás során, átkeltek a Jordánon, felgyújtották Jerikót az i. e. XV. században. Számukra a termékeny Kánaán földje tényleg az ígéret földje volt, a tejjel-mézzel folyó.

 

Az i. e. XIV-XIII. században érkezhetett Egyiptomból egy szűkebb csoportnyi szökött rabszolga, csatlósnép vagy az elit vallása miatt üldözött kisebbsége (mondjuk az amarnaiak maradványa), akik kultúrálisan messze fejlettebbek voltak, mint az addigra már a héber pásztorok uralma alatt élő és azokba többé-kevésbé beolvadó kánaániták, ezért ők alkották meg a zsidó vallást, Mózes vezetésével (pl. adaptálták az Athon-hitet vagy ennek valami válfaját az új népre). A politikai hatalom maradt a hébereké, az ő nyelvük lett a közös nyelv, de a papi hatalom az iskolázott, írni-olvasni tudó egyiptomi bevándorlóké lett, akik elkülönülve a leviták kasztját alkották egy jó ideig. Nekik csak az számított, hogy a láthatatlan egyisten mellé senki se állíthasson társat, annak neve érdektelen volt, a héberek ezért magától érthetődően Jahvénak, a kánaániták Élnek hívták.  Az egyiptomi eredetű leviták alkották meg a Mózes könyveit, amiben összegyúrták a három eredetmítoszt, sajátjukba építve a többiekét. Innen az ellentmondások. Az aranyborjú és a többi konfliktus-történet azt meséli el, ahogy a héber elit a többistenhívő köznépre ráerőszakolta az egyiptomiak egyistenhitét, valahogy úgy, ahogy Szt. István és utódai a német klerikusok által hozott kereszténységet nyomták le a pogány magyarok torkán.

 

Számomra ez a magyarázathalmaz sokkal valószínűbb, mint bármi, amivel az ellentmondásokat eddig magyarázták.