Tisztelt Varga Tamás!


Szeretnék egy pár dolgot tisztázni. Nekem nincs és nem is volt azzal problémám, hogy a Raiffeisen hozzájárulása kell az utaláshoz.
A következőkkel viszont van problémám:
1. Miért nem volt elég a 90 nap arra, ami most egy hét alatt lezajlott?
2. Miért kellett mindehol hisztiznem azért, hogy valami történjen?
3. Miért nem mondtak annyit, hogy "elnézést, a jövő hét pénteki napon utalunk?"? Ha én nem intézkedem gyanítom most sem történt volna semmi.
4. Adminisztrációs hiba: erről annyit, hogy 10 nappal a határidő előtt felhívtam Önöket, hogy nehogy véletlenül adminisztrációs hiba történjen és megerősítést kaptam, hogy fel van jegyezve az utalandók közé, sőt, a naptárba is, biztosan nem lesz elfelejtve.
5. Miért mondták később mégis azt, hogy azért nem fizetnek mert nincs pénzük?

Egy kicsit következetesebb, precízebb és korrektebb ügyintézéssel mindezt el lehetett volna intézni. Ez persze csak az én véleményem.

Örülök, hogy a kötbéresek 95%-a megkapta a pénzét időben, bár gondolom a maradék 5%-ot ez nem vígasztalja.

Lehet, hogy tévedek, de bontási megállapodásunk értelmében a késedelem esetén Ptk. szerinti kamatot kell(ne) fizetni. Ezen már nem akadok fent, biztos adminisztrációs hiba történt. Mindegy, ez számomra a tanulópénz. Ennyivel tartoztam az ördögnek. Igyekszem elfelejteni az egészet, annak ellenére, hogy anno nagyon vártam, hogy beköltözhessek első lakásomba.

A Liliomdomb Kft. legalább fizetett, nagynehezen. Ennél sokkal durvább dolgok is megtörténnek az építőiparban. Ezt pozitívumként azért meg kell említenem (sajnos kishazánkban már ennek is örülni kell).

Köszönöm a figyelmet!

A többi lakónak pedig sok szerencsét kívánok, remélem nekik más lelkületben végződik a lakásvásárlás.