A hun lovastemetkezések – magyar vonatkozásokkal
Érdy Miklós könyve.

http://web.cetlink.net/~szittya/lovastemetkezes.htm

Dr. Érdy Miklós, amerikai magyar orientalista 2001 második felében
szép könyvvel lepte meg olvasóit, melyben az utóbbi évtized szívós
kutatómunkájának eredményeit tárja elénk. Az izgalmas probléma
lényege: van-e közük az ázsiai
hunoknak – az ókori kínai írásos források xiongnu-inak (ejtsd:
sungnu-inak) – az Európában a 4. század utolsó harmadában megjelent
hunokhoz, vagy sem? A neves szerző régészeti források alapján keresi
erre a választ, és – úgy látszik– sikerrel
Visszautalva korábbi eredményeire, először a Magyarországon is
megtalált, igen jellegzetes, bronzból öntött hun áldozati üstök nyomán
követte vándorlásaikat Belső-Ázsiától nyugat felé. Ezeket az
eredményeket angolul publikálta.
A most megjelent könyvében sajátos temetkezési szokások
tanúbizonyságát sorakoztatja fel a történelmi folytonosság további
igazolására kelettől nyugatig. Ez az igen sajátos temetkezési szokás a
részleges lovastemetkezés. Ilyenkor a halotti toron elfogyasztott
lónak a bőrében hagyva csupán a koponyáját és a négy alsó lábszárát
helyezték a sírba gazdája holtteste mellé. Hitük szerint a fejben
lakozó "iz", vagy "árnyéklélek" képes volt a lovat a túlvilágon
megeleveníteni. A részleges lovastemetkezés legkorábbi előfordulását
Észak-Kínában, a hunok előtt Kr.e. a 8. században ott élt nomádok, a
shanrongok (ejtsd: sanrung-ok) sírjaiban találta meg, amikor
személyesen is felkereste az ottani régészeti lelőhelyeket és a
feltárásokat. A shanrongokat az írott, ősi kínai források a hunok
elődeinek írják le.
Ezután rámutatott a részleges lovastemetkezés meglétére honfoglaló
őseinknél is, ami a legendák mellett most már régészetileg vezeti a
hunok felé rokonságunk szálait. Az első alkotóeleme a párhuzamoknak
maga a részleges lovastemetkezés. A második vonás, illetve ősi
alkotóelem az hogy a hun de ugyanakkor magyar temetőkben is három
azonos alapvető sírszerkezetet talált: az aknasíros, a padkás és a
padmalyos temetkezést. Mindkét nép temetőiben a sírokban lehet
részleges lovastemetkezés, jelképes lovastemetkezés csak
lószerszámmal, és láthatunk sírokat a lókultusz jelenléte nélkül is.
A harmadik régészeti párhuzam az emberi holttestek fejéhez közel
elhelyezett – egykor a túlvilágra szánt ételt vagy italt tartalmazó –
kicsi ( gyakran 1O cm átmérőjű), kerekfenekű, szélesszájú agyagedények
jelenléte, rovátkolt peremmel. Mindhárom párhuzam egyformán lényeges
és mintegy hidat képez őseink és a hunok temetkezései között rituális
tekintetben és egyuttal a közös szellemi háttér bizonyítéka. Ezeket a
tárgyi jellegű kapcsolatokat korábban nem ismerték fel és nem kutatták
a hun-magyar kapcsolatok szemszögéből. Érdy Miklós végigkövette a
hunok útját a Sárga Folyótól és a Bajkál-tótól, a Hétfolyó-közén és
Közép-Ázsia pusztáin át az Ural hegység átjáróiig majd tovább,
Dél-Oroszországon át egészen a Kárpát-Medencéig.
A hatalmas tér- és időbeli távolság ellenére határozottan úgy látszik,
hogy az ázsiai hunok utódai sok mindent megőriztek ősi kultúrájukból
az idő alatt amíg Európa közepébe értek. Olyan felfogás, hogy a hunok
keleten és a hunok Európában nem ugyanaz a nép, tudományosan
tarthatatlanná vált. A hun fejedelemasszonyok és előkelő nők
viseletében is megtalált egy jellegzetes ékszert-státusszimbólumot, az
aranydiadémet, amely a sírleletek tanusága szerint ott ékeskedett a
vezetők asszonyai homlokán a Sárga Folyó terétől (Xigoupan) a Duna
völgyéig (Csorna).
A transzszibériai expresszvonat segitségével a szerzőnek sikerült
végigutaznia – az üst leletekkel szinte azonos útvonalon – az ősi
nomádok pusztába vesző útját. Erről is izgalmas leírást és érdekes,
ritka fényképeket látunk a kötetben. Nyolcvan színes kép követi azt az
utat a jelenben, ahol a régészeti leletek nyomjelzése szerint a
hunoknak élnie és vonulnia kellett.
A hun arany, ezüst és bronz övcsatokon és más díszeken megjelenő
táltosló ábrázolások most először történő elemzése és az Ordos-pusztai
nagy hun aranykincs és aranykorona színes képeken történő bemutatása
képezi a középső fejezeteket.