A szociális támogatások, mint tényleges kifizetések aránya lehet, hogy relatíve nálunk a legmagasabb, de azokkal a szegénységből nehezen húzunk ki embereket, családokat. És sok esetben még munkára sem serkentenek.

Ugyanakkor a családi adózás és bizonyos (oktatási, művelődési, sőt építési) anyagok és eszközök jól megválasztott ÁFA-mentessége szintén szociális támogatást jelenthet, mégpedig hatékony és előremenekülő módon. Ezt megint a lengyeleknél látom.

Az oktatás és egészségügy ingyenessége persze érzékeny kérdés az összes környező országban.

A betegellátásban a szlovákok és lengyelek nagy helyzeti előnye, hogy ott nem alakult ki a nagy magyar átok: a paraszolvencia. Tehát ha fizetnek is, csak egyszer.

(A román helyzetet nem ismerem.)

A statisztika fontos dolog, de az is elgondolodtató, hogy a szlovák vagy lengyel nagyvárosok utcáin, terein, aluljáróiban nem igen találkozol hajléktalanokkal. És egyáltalán nem a rendőri fellépések miatt.

Számomra úgy tűnik, mintha a szlovákok lassan a cigányság helyzetét is jobban kezelnék. A lengyeleknél meg nincs is ilyen gond.  A roma lakosság aránya csak ezrelékben mérhető, és lényegében asszimilálódott.