Ebben igazd van, de azt gondolom, általános érvénnyel is megfogalmazhatók alapelvek, így például az, hogy a nemzetkép és a nemzetstratégia célirányos formái azok, amelyek középpontjában az adott nemzet saját konkrét felelősségi körében és cselekvőségével megvalósítható célok állnak, nem pedig az elszenvedett sérelmek és a virtualizálódó (mert időben vagy térben megközelíthetetlen, restituálhatatlan) veszteségek(ről szóló gyakran romantikus és történelmietlen narratívák)...

A cigányokkal is azt az alapvető bajt látom, hogy nincs olyan nemzetképük, amelyben volnának nemzetként elérendő és európakompatibilis célok, nincs szó az ő saját kétkezi felelősségükről a kialakult helyzetben és annak megváltozatásában, azaz minden konstruktív lépésük csak individuálisan, mégpedig a csoportidentitás feladásával (asszimilációval) képzelhető el.

Szóval a nemzetstratégiákat ugyan természetesen az érintett közösségnek kellene kialakítania, de azért nem átláthatatlanok ezek egymás számára és létezhetnek általánosan érvényes indikációk és kontraindikációk.