Minden nemzetstratégiának csak akkor van értelme, és ezért csak olyan nemzetstratégia kialakításába szabad belefogni (és a zsidó népnek 1917-től, de még inkább 1946-tól aztán valóban van nemzetstratégiája), amely a saját magunk cselekvőségére épít, szabadságunkra és felelősségünkre, a saját magunk hibáit  próbálja kiküszöbölni és lehetőségeit mozgósítani, nem pedig mások valós vagy nem valós bűneiből vezeti le nyomorú állapotainkat, egyre inkább virtualizálódó sérelmeket álítva saját önismerete középpontjába.

Ezen alighanem szülőhazánk többségi nemzete is elgondolkodhatna, meg persze a cigányok is, de addig még nagyon hosszú az út.