Azért azt le kell szögezni, hogy a Magyar Királyság uralkodóosztálya az az etnokultútális értelembe vett magyar nemesség, aki '48 és a reformkori viszonyokat is meghatározta és igyekezett megkésve, de kizárólagosan magyarrá tenni az államot.

Ebbe az etnikai magyar nemzetbe került beemelésre a szabadságjogok kiterjesztésével máig hatóan mindenki más és jelenlegi etnikai magyartudatnak ez szerves része.

Köszönöm az oppozíciót, de azt látom, hogy te pusztán időeltolódást  látsz ott ("megkésve"), ahol valójában koncepcióváltás történt, azaz az 1867 utáni álamnemzeti asszi9miláűciót, amelyet az érintettek (a zsidóság és  a ruténok meg vendek és egyéb Splittergruppék) kivételével nem fogadtak el, azaz nem voltak hajlandóak etnokulturális értelemben "betérni" a magyarságba, inkább szétfeszítették az addig, azaz az államnemzeti asszimilációig elfogadott magyar állami kereteket. (Nagyon elnagyolva persze, egy mondatba ennyi distinkció fért.)

Éppen ezért, nekem ösztönösen szűkítőnek tűnik a "határontúli magyarságra" való hivatkozás, mert explicite lemond a határontúli nem-magyarság történeti folyamatosságának képvisleetéről, azaz az etnokulturális magyar identitás (ismétlem magam) voltaképpen utódállami plusz határontúli-etnikai, de nem foglalja magában az egész szentistváni ország elfogadott és megállapodott soknemzetiségűségének hagyományait, így tagadja a szentistváni országnak a XVII-XIX században valójában még egy ennél sokkal tágabb keretben, a Habsburg birodaloméban megvalósuló soknemzetiségű állameszméjét és így elveszíti a folyamatosságot a magyar államiság lényegével, felcserélev azt egy utódnemzeti etnikai nemzetfogalomra.