„…többé semmiféle szolidarítást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett „magyarsággal”, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával.” „A nyelv – igen, az egyetlen, ami köt. Milyen különös. Ez az idegen nyelv az anyanyelvem. Anyanyelvem, amelyen megértem gyilkosaimat.”

/Kertész Imre/

Ezek a sorok önmagukért beszélnek, és ha ezt ez a jóember ezt szánta a nyilvánosságnak, el lehet képzelni, mi lehet a nem nyilvánosságnak szánt véleménye...