és akkor leírom miértnem baj ha jönnek a törökök:

 

A magára hagyott város

Van egy város ebben az országban amit méltatlanul agyonhallgatnak. Egy város, amely talán a sorsszerűség végtelen körforgásában megragadt önnön mocsarában. Az idők folyamán olyan örvénybe keveredett melyből a mai napig nem találja a kiutat, miközben létét is annak a mocsárnak köszönheti ami örök fogságba zárja. Paradox módon egykor ez adta erősségét is és ez az ami hanyatlását okozta. Az erősség 1556-ban kiállta a próbát. Hadi tett tekintetében felért az Egri sikerrel. Majd az erősség a sors furcsa közjátéka során meggyengült. Zrínyi Kinevezett várkapitányként megépíttette az újvárost, feltöltve a mocsár egy részét s bizony ezzel a tettével -bár akkor ezt még nem tudhatta-, jelentősen rontotta a sikeres védekezés esélyét. 1566-ban a török hadvezetés felismerte ezt és az újváros gyors elfoglalásával tulajdonképpen megpecsételte a várvédők sorsát. A sikerhez azonban még az is kellett, hogy a császári sereg magára hagyta a Szigetvári várat s ahogy a víz a mocsár lecsapolásával lassan elcsordogált, úgy fogyott el a várvédők maradék reménysége is.
Furcsa párhuzam.: Ha a mostani konkrét esetet figyeljük, milyen jó, hogy Győrről, Pestről és kitudja honnan nem figyelik az eseményeket és mivel népszerű beleszólni hát hazafiasan bekiabálnak. Kérdezem: amikor a segítség kellett volna hol voltak? Nem volt sehol az állam 40 évig. Nem volt sehol senki aki végig vitt volna valamit, akár egy fillért is hasznosan adott volna ahhoz, hogy a most annyira hivatkozott dicső múlt jegyében áldozzon hőseink emlékére. Szigetvár mint oly sokszor a történelem során egyedül maradt. Akárcsak az 1800-as évek közepén amikor még Kaposvárral emlegették egy lapon, s esélye lett volna a somogyi megyeszékhelyi címre, ám a kaposvári lobbi erősebbnek bizonyult és szép lassan elszívta a forrásokat Szigetvár elől. Vagy megemlíthetem Trianont amikor bizony senki nem emelt szót az érdekében s csak a véletlenen múlt, hogy nem csatolták el az országtól. Innentől fogva megfelelő infrastruktúra hiányában az ország perifériáján már esélye sem nagyon volt arra, hogy önerőből jobbítson dolgain. Ígéretek persze mindig voltak de közben a város lakossága berendezkedett arra a megszokásra, hogy hasonlóan Zrínyi vitézeihez, önerőből kell megküzdenie a mindennapi gondokkal. A Mocsár eltűnt az évszázadok során s eltűnt vele a város erőssége is, míg nem az 1960-as években újra szerephez jutott a víz. A ma már gyógyvízként emlegetett nagyon jó minőségű termálvíz, ami nem hogy gyógyulást nem hozott de még mélyebb iszapba taszította a várost. A vár meg a gyógyvíz együtt lehetne az az erős kéz ami kiemelhetné a várost saját sorsának mocsarából. Bizony erre mások, máshol is rájöttek és újra működésbe lépett a gépezet. Újra kívülről döntötték el Szigetvár sorsát. 40 év veszett el úgy, hogy megyék között dobálták dicső múltunk színhelyét, nem engedték közelebb a húsos fazékhoz, nehogy Harkány vagy akár a Tenkes kapitány hírnevén érlelődött Siklós és Pécs kiejtsen egy marék falatot a kezéből. Amikor meg 40 év után mégiscsak történt valami és a szeretett átkozott víz gyógyvíz lett, akkor az volt a szó szerinti kérdés nyíltan Szigetvár vezetői felé a megyei közgyűlés képviselőjétől, hogy minek akar gyógyfürdőt Szigetvár, van nekünk egy Harkányunk, meg Sikondánk... -Szigetvár megcsinálta. Nyögjük is rendesen, de most már van gyógyfürdőnk. Nem a hatalmas állami forrásokból, hanem a szinte teljesen önerőből vállalt kötelezettségekből.

Ma is egyedül van a város. Magára hagyva az ország szélén, a legelmaradottabb, leghátrányosabb kistérségek között. Ha nincs ez a jelentősen elferdített sztori, a fórumozók jelentős része úgy fekszik le ma éjszaka aludni, hogy eszébe sem jut, hogy van az országban egy olyan hely, hogy Szigetvár.

Az idők során a történelem pora rárakódott a vesztes csatában megdicsőült múltra, de az emberi bűnök sokasága békességért kiállt. A kiömlött vért felitták a kiszáradt mocsárban sokasodó rögök. Magányos város ez. Elhagyott és reményvesztett. Méltán nyerhetne elégtételt az által, hogy az egykori hódító meghajol-e rögök felett. Mert ez a hely büszkén magyar. S még az általuk hozott egy milliárd forint sem biztos, hogy kellő elégtétel arra, amit nem csak Szigetvár, de az egész ország elszenvedett az évszázadok során.

Közben a föld alattunk vibrál és reménytelenül, fáradhatatlanul mondani akar valamit. Valamit, ami talán lehetne egy jobb élet reménye. Mert a Vízben ott van Szigetvár ereje is. Ez a tény valamit a történelmi múlttal szembeni békesség keresésének és a megbékélésnek a képessége, a bűnök feletti kézfogásban megvalósulva felemelhetné és igazi legendává tehetné ezt a helyet az egész világ számára. Mert valóban: ilyen még nem volt a történelemben...