Négyszer elolvastam.
Biztosan én vagyok a hülye és te a zseni, de nem értem, hogy mi a bajod vele.
De tudod, mit, nem is akarom...

Nem vártam tőled, hogy simogasd a buksimat. Ezt megteszik azok, akiket szeretek.
Együttérzést sem vártam senkitől. Nem hiszem, hogy akik írták, azok elvárás miatt írták. Inkább gyanítom azért, mert ők is átélték mindezt.

Az, hogy tévedtem az iskolával kapcsolatban? Vállalom. Most már látom, hogy nem azért a kerület egyik legjobb iskolája, mert annyira jól tanítanak, hanem azért, mert csak problémamentes, egyszerűen kezelhető gyerekeket vesznek fel. Ezzel nincs semmi gond. Én örülök, hogy ilyen a gyerekem, hogy nem fogadja el indoklásnak azt, hogy "csak".

A másik iskolát - tudod, a számozósat - pedig bizonyára szeretni fogja, de ha nem - amire bármikor bármilyen iskola esetében fenn áll a lehetőség - akkor még mindig lehet változtatni a helyzeten.

Üdv., S. (bocs, de mi itt halandó anyukák vagyunk és nem zseniálisan nevelő, tökéletes szülői-gépek)