Shiro, most a rám jellemző, jól ismert gonosz módon visszaolvastam, hogy mit írtál az utóbbi pár hónapban erről az iskolaválasztásról.

 

Idézek. Sajnos nem lesz buksisímogató, de esetleg utólag tanulságos.

 

 

Főleg, ha jövő szerdán sikerül benyalnom a gyereket az iskolába ahová szeretnénk járatni. :o)

nagyon szimpatikus a suli... nagyon-nagyon-nagyon szeretnéééééééééém.....

 

Március 19-én 15.30-tól nemfelvételizik a gyerek. Április 7-én lesz eredményhirdetés... (ez egy nehéz hónap lesz)

 

Boldizsár nagyon szeret versenyezni, imádja a kihívást. Én rettegek, mert ismerem a kudarctűrését. Sajnos tőlem örökölte.

 

nálunk ez genetika.. a gyerek nem-versenyhelyzetből pillanatok alatt versenyhelyzetet kreál, aztán ha nem nyer, akkor borul a bili...

 

Innentől a fiam a szülőknek szerepelt és arra figyelt, hogy mindenki őt nézi-e... mit mondjak, forró percek voltak számomra...

 

Azt talán írtam, hogy Boldizsárnak olyan iskolára van szüksége, ahol nagy a követelmény "hajtják" a gyerekeket, de közben azért a tanítónénik nem kisfelnőttként, hanem gyerekként kezelik őket

 

mellesleg megjegyzem, hogy beleőrültem a várakozásba. éjjel azt álmodtam, hogy felhívtam az iskolát és megkérdeztem, hogy felvették-e a gyereket. mondták, hogy nem, mire megkértem, hogy legalább azt mondják meg, hogy hányadik lett, mire azt mondták, hogy a 4. legutolsó...:o( )

Ráadásul én direkt nem akartam a gyereknek megmondani, hogy ez felvételi, hogy ne érezze, hogy ő itt most megmérettetett, hanem inkább érezze úgy, hogy mi választunk az iskolák közül, de persze sok jóakaró ismerős mind megkérdezte tőle, hogy: na, felvettek már az iskolába? Hát persze, hogy nem hülye, rögtön rájött, hogy mi történt vele...