Na, most figyelmesebben olvastam el a kérdésedet, ami végül is nem a nyílt napokon való fizikai részvételre irányult, hanem a választás és a lelki tusa gyötrelmeinek megosztására.:-) Szerintem egy normálisan működő családban/házasságban teljesen magától értetődő, hogy az iskolaválasztás totál közös döntés, sok-sok mérlegelés, beszélgetés, közös információgyűjtés eredménye. Ami az iskolák bejárását illeti, az persze megoszlik és ebben lehet, hogy anyuka vállal nagyobb részt, majd viszi haza az infot újabb átrágásra. Nálunk apa ugyanolyan aggodalommal vett részt a választásban, mint én, és volt - nem is egy - olyan suli például, ami nekem tetszett volna, de az ő kifejezett kívánsága volt, hogy oda ne - megfelelő és részemről elfogadható érvekkel. Volt olyan nyílt nap, ahová eljött, volt olyan, ahová nem, mert ott például a döntésben a nyílt nap megtekintése kicsi szerepet játszott. Együtt kerestük viszont fel nyelvtudor ismerőseinket, kikérendő a vélaményület a kéttannyelvű iskolákról.

Amúgy a nyílt napokról: bescsületből és kíváncsiságból elmentem ugyan majdnem mindenhová, de igencsak kétségbeestem volna, ha ezek alapján kellett volna döntenem vagy tanítót választanom. Talán már írtam, hogy jártunk az ovival annak idején: elmentünk a nyílt napra és teljesen el voltunk alélva, le voltunk nyűgözve az ovónők igyekezetétől és kedvességétől. Majdnem ide írattuk a gyerekeket, és nem a preferált oviba. Aztán egy-két hét múlva egy játszótéren voltunk, ahol ordénáré üvöltés verte fel a tér nyugalmát: két bagózó borzalom ordítozott minden semmiségért iszonyú kulturálatlan dolgokat a szegény gyerekeknek. Megfordultak.... és ugyanaz a két "csoda"ovónő volt, akik úgy elbűvöltek a nyílt napon. Jó tanulság volt.... Végül a választott iskolában nem volt szükség arra például, hogy apa előre megnézze a tanerőt, mert nagyon régen ismertem őt és úgy bíztam-bízom benne, mintha a legjobb barátnőm lenne.