Mindkét versed, de főleg az utolsó olyan, hogy elolvastam és percekig nem tudtam megszólalni...még gondolatban sem.

Mintha a fejünk fölött összedőlni készülő világ jelenne meg egyikben, a másik, az utóbbi pedig a kapaszkodót kínálja fel.

Nekem legalábbis ezt jelentette most, egymás után( a korábban beírt versedet újra,és a kettőt együtt olvasva).

Bevallom, a második jobban tetszik. Néha félelmetes,h. micsoda mélyrétegek nyílnak meg benned a verseidben....

Gratulálok!