Megnéztem ezt a Schengen Acquist és a következőket véltem kiolvasni belőle (nulla jogi affinitásommal).

1, A belső határok bárhol átléphetők. Ez az alaptézis, amit azért az Egyezmény helyenként szigorít, pl. reptereknél.


2. Kétfajta repülőteret definiál, úgy mint international és secondary. Az elsőre, mint pl. LHBP vonatkozó szabályokatat már ismerjük.
A secondary reptér : 'olyan repülőterek, amelyek a vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében nem minősülnek nemzetközi repülőtérnek, de engedéllyel rendelkeznek nemzetközi járatok kiszolgálására'

Ezekre már jóval lazább előírások vannak, pl. nem kötelező az international és a belföldi utasok fizikai szeparálása, és a repülőtér üzemeltetőjének csak akkor kell az illetékes hatóságot értesítenie, ha international (schengenen kivüli) forgalma van.

Olyan repteret az egyezmény meg sem említ, ahol csak belföldi (schengenen belüli) forgalom van, ami szerintem azt jelenti, hogy az alaptézis érvényes ezekre.

Egyátalán van külön magyar jogszabály erre, vagy ez az Acquis kötelező érvényű minden tagországra?

Van itt esetleg jogász, aki megmagyarázza egy laikusnak, hogy végül is mi tiltja a direkt LHDV-LZNI útvonalat?