Naná, a rasszistázás húzó ágazat. Súlyos politikai válságok esetén adu ász, ha nem tudsz érvelni, még mindig rásütheted vitapartneredre, egy ideig elnémul, te időt nyersz. Nyerő pótcselekvés pl. kormányzás helyett ha az ellenzék kritizál, te ráfogod, hogy ő összekacsint a szélsőjobbal. Azt is elfelejti mit is akart, mossa magát, ezzel még jobban alátámasztja a vádat, hiszen miért magyarázkodna, ha nincs rá oka.

Jó példa még az előítélet viszonylagosságára Tomi Lapid, volt izraeli miniszterelnök-helyettes kijelentése:

„Ha zsidók írnak zsidókról, akkor olyat is megengedhetnek maguknak, amit a keresztények nem. Amikor én, aki annyit szenvedtem életem során, barbárnak nevezem ezt az asszonyt arab szomszédjával szemben elkövetett tetteiért, akkor semmi kétség, hogy ezt humanista szempontból teszem. Ha egy nem zsidó mondja azt, hogy az a nő barbár, akkor az még úgy is antiszemita-gyanús, ha az ő szempontja szintén csak a humanizmus. Nekem ezért is van bajom azzal, hogy maguk a szólásszabadságot odáig vitték, hogy annak ernyője alatt a legszörnyűbb nyilas propaganda folyik Magyarországon.”