Köszönöm a megértő szavakat. Ti aztán tudjátok, hogy min megyünk most át... egyik pillanatban azt mondom, hogy ugyan, kit érdekel, a másikban meg agyon parázom magam. Ráadásul én direkt nem akartam a gyereknek megmondani, hogy ez felvételi, hogy ne érezze, hogy ő itt most megmérettetett, hanem inkább érezze úgy, hogy mi választunk az iskolák közül, de persze sok jóakaró ismerős mind megkérdezte tőle, hogy: na, felvettek már az iskolába? Hát persze, hogy nem hülye, rögtön rájött, hogy mi történt vele...
Szóval hétfőig kell izgulni. Amint tudok valamit rögtön jövök és írom.

Ja, és képzeljétek, szombattól tanulok vezetni. Illetve most még csak kresz, aztán a többi :o))) szóval emiatt is izgulok egy kicsit :o)

S.