Vegyél egy hatvan wattos,vagy száz wattos villanykörtét. Vegyél egy fésűt,és menj be egy olyan szobába ahol nagyon sötét van. Dörzsöld meg a fésűvel a hajadat és tartsd oda a villanykörte burájához. Ha gyorsan közelíted felé pici villámlások alakulnak ki a körte belsejében. (Az ujjaddal fogd meg a lámpa foglalatának fémrészét,hogy a testeden átmenejenek a megsztás miatt eltaszított töltések.) Ha lassan közelíted a lámpához akkor csak pamacsos kisülések jellennek meg az izzószálon,és néha a fésű fogainál. Ilyenkor csak az izzószál csúcsainál van akkora térerősség,hogy a gázionok annyira felgyorsuljanak,hogy ütközésekkor gerjesztés és fénykisugárzás következzen be.

Ha több izzószálas,és belül tükrös halogén lámpát veszel,akkor néha ködfénykisülést is megfigylehetsz(periodikusan halvány felvillanást fogsz látni).

A másik kisérlet az,hogy veszel egy pohár vizet. Veszel egy teásfiltert és kivágod a zacskóját és a tealeveleket beleöntöd a pohár vízbe. Aztán megkevered a vízet és a tealvelek is körözni fognak. Amikor megáll a víz akkor a tealevelek kizárolag csak középen fognak elrendeződni.

Kérdezd meg a társaidtól,hogy miért lehet ez?

Azért mert a forgáskor a vízre ható centrifugális erő parabola alakúra formálja a víz felszínét. A pohárban lévő víz felszínénak közepén behorpad a felszín a széleknél magasabb a vízszint. Amikor lelassul és végül megáll a forgás akkor a felszín visszanyeri eredeti alakját,de emiatt a vízben a víz aljának külső széléről a víz felszínének tetejéig  körszimmetrikus áramlások indul felfelé,amik magával sodorják a tealeveleket és középen rakodnak le.

Vegyél két 4,5 voltos telepet és kösd össze őket,hogy 9V-os telepet kapjál. Emellett szükséged van egy árammérőre(ampermérő,vagy voltmérő). Vegyél egy pohár vizet és rakjál bele sót,hogy vezesse az áramot. Az elektrodák szénrúdak legyenek,amiket galvánelemből szerezhetsz,ha felvágod baltával,vagy fémfűrésszel,és letisztitod róla a mangán-oxidot. (Az elem megmaradt darabjait ne dobd ki,hanem zsepibe csomagolva dobd be az elemgyűjtőbe.) Azért kell szénrúd,mert a szénen nem alakul ki olyan oxidréteg,mint ami a fémeken alakul ki és az áramvezetést akadályozhatja. Elektrolízis fog lezajlani a szénelektródákon a negatív elektródán nátrium-hidrodix(vagy híg só oldat esetén oxigéngáz,tömény sóoldat esetén nátrium-hidrodix+oxigéngáz),a pozitív elektródán pedig hidrogéngáz(klórgáz csak higanyelektródán válik kell,szóval nem kell félni mérgezéstől).Rakjál bele olyan indikátrort ami a lúgossságra érzékeny és folyadék.(nem jut eszembe a neve,de a kémia tanárod biztosan tudja). Ez az indikátor folyadék piros lesz azon a helyen ahol a negatív elektródán nátrium-hidrodix van(tömény legyen a sóoldat).

Utána az szénelektródáktól távolísd el a telepet,de a széneletródákat ne vedd ki a vízből(ragaszd őket pillanatragasztóval a pohárhoz),és siess az árammérő kivezetéseit a szénrúdakhoz rakni,hogy még a szénrúdakon elég buborék maradjon az elektrolízisen. Ilyenkor az árammérő áramot fog mutatni,mert a pohárban a sós víz és a szénrúdak(a negatív elektrodán oxigéngáz,a pozitívon hidrogéngáz) akumulátort alkotnak. A hidrogéngáz és az oxigéngáz az elektrolízissel ellentétes folyamat által,mint üzemanyagcella visszalakul vízzé. Lehet,hogy kicsi lesz az áram,de ha elég érzékeny az árammérőd akkor áramot fog jelezni.