Ma reggel az 1-es villamoson megint írtam egy Pillanatképet, azt hiszem, idővel a BKV még szobrot fog állítani nekem:-)

Itt lesz a világpremier, most írom gépbe:

 

Pillanatképek/4.

 

Távol tőlem, de szemben

velem egy férfi ül, kinek arcára

elragadtatott mosoly terül

érdeklődésem szemtelen,

bár mindössze a vers vezet,

melynek sorai fogamzanak

bennem már ott,  a villamoson

- bár leírni akkor még nem

 tudom, így szelelnek el

a legjobb verssorok -

 

 

A férfi arcát figyelem

melyen a mosoly sajátos:

csupán vakok, s nagyon

szerelmesek arcán látható

számára megszűnt a külvilág

(alaposan elszeparálta magát)

a szerelem vak - idézi bennem

az agy a közhelyes szentenciát,

miközben a szemben velem, de

tisztes távolban ülő, már nem

fiatal, szépen őszülő férfi arcát

figyelem...Számomra rejtély marad

örökre, mosolyát mi festette fel,

ott a reggeli egyes villamoson,

hol három megállónyi időben

születnek kezem alatt a pillanatképek.

 

2008. 04.02. reggelén