Valahogy éreztem, hogy erről van szó, de nagyon régen beszéltünk és akkor még láttam benned egyfajta lelkesedést, azóta viszont nem voltam képben.
Én egyfajta kettőséget érzek. Meg voltak a FF maga korszakai, de ezzel nem is volt baj, mert sztem az albumokban érezni lehetett a folytonosságot. Itt most csak magáról a zenéről beszélek, ahogy mindig igyekeztetek a maximumot kihozni és egyre igényesebb hangszerelést odatenni. Miközben a FreshFabrik feeling mindig is megmaradt. Ez tök rendben volt, lehetett érezni a fejlődést, hogy igen, ezek A pontból eljutottak B-be, aztán C-be és így tovább:).

Sztem önmagában a tagcserékkel sem lett volna gond - amíg nem az éppen adott énekesről volt szó... Egy frontember cseréje viszont sokkal nagyobb falat és az elaprózodást inkább az okozta, hogy túl sok volt az énekesváltásból. Nem csak arról van szó, hogy a fanok nehezen tudták követni a dolgot, hanem nektek is túl sok energiátokba került. Emiatt egyes időszakokban lelassultak az események a kívülállók számára és Ti pedig ahelyett, hogy a zenekar előrelépéséhez fontos dolgokkal törődtetek volna, mindig újrakreáltátok a csapatot. Ez nem kis feladat, de úgy láttam, motivációt jelentett amíg úgy éreztétek, hogy az adott váltás tulajdonképpen egyben fejlődést is jelent. Csakhogy időközben a gyerekkel együtt kiömlött a víz is... Arról nem beszélve, hogy túl sok időbe került úgy kb. 3 évenként leporolni magatokat (és a dalokat).
Szóval abszolút megértem, amiket leírtál.

Másfelől viszont úgy érzem, talán a kelleténél többet foglalkoztatok a sikerrel együtt megnőtt elvárásokkal. "Az új Fabrik, már nem az a Fabrik" - baszni kellett volna rá, ki mit mond. Persze nyilván van azért egy határ és elhiszem, hogy ha idővel azt kezdtétek érezni, hogy széllel szemben húgyoztok, akkor az komolyan rombolja az ambiciót és a lendületet. Mitöbb, ezzel együtt a hangulatot is... Azonban a magyar szintér egy jó része most már sok évek óta elég rendesen beleragadt a saját közegébe, a FF viszont egyfajta ellenpólust jelentett mindig, v. legalább is jelenthetett volna, ha nem forgácsolódik szét. Itthon az a helyzet lassan egy évtizede, hogy akik elértek vmit, a "bevált recepten ne változtass" elve szerint ellangyosodnak, szinte ugyanazokat a lemezek jelentetik meg sorra... Az élet persze bebizonyította, hogy ez is működik, erre nyugaton is számtalan példát lehet találni, még az igazán nagyok között is.
Persze nem állítom, hogy az a követendő út, hogy mindenki feszegesse a saját zenei határait. Tudom, hogy a FreshFabriknál nem ez volt a probléma, hanem a felállások (elsősorban az énekesek) sűrű változása elídegenítette a rajongók egy jelentős részét.
De sztem szarni kellett volna rá. Ha már így alakult, előre kellett volna menekülni. Sok idő telt el közben, de ez amennyire hátrány, legalább annyira előny is: felnőtt 1-2 új generáció. A mai 16-26 évesek talán már nem is hallották VA-t, v. Piteszt a FreshFabrikban énekelni, egy részük esetleg Balázst sem. Akiknek "ez már nem az a Fabrik", azok már nem is járnak koncertre, v. gyerekeik születtek, v. más miatt lemorzsolódtak. Az idősebbek között is van, aki elfogadta a változásokat, a fiatalabbakkal pedig fel lehetett volna frissíteni a közönséget.

Mindegy, hosszasan lehetne összevont szemöldökkel értekezni a "zenei elit"-ről és a lemezpiaci állapotokról is, de nincs sok értelme. Nem vitaindítónak szántad soraid, ugyhogy én sem folytatom, már így is bő lére eresztettem a mondanivalót.

Kár, hogy így alakult, mindig is meg volt a potenciál a csapatban. Mint ahogy írtad, ebben a felelőssége mindenkinek meg lehetett, én ezt kívülről nyílván nem tudom megítélni.
Remélem a kinti tapasztalatok összessége folyamatosan motiváltnak tart benneteket, akkor is, ha "úgy repülnek a szép napok, mint a szél". Írjatok pöpec dalokat, toljatok zsírágyú bulikat és ami a legfontosabb, élvezzétek az együttzenélést!:)

Üdv,
M.