Kőtábla helyett obszcén felirat a Wass Albert-forrásnál

Fotó: Boda L. Gergely Emléktáblával akarták megjelölni szombaton a helyet, ahol Wass Albert pihenni, írogatni szokott egy Szalárd-völgyi forrásnál. A tábla elhelye zésére azonban nem került sor, ugyanis egy községi hivatalnok „meg tiltotta” azt. Az ünnepséget mégis megtartották a holtmarosi református templomban, a késô délutáni órákban pedig a résztvevôk egy része elment a forráshoz, ahol döbbenetes „ él mény ben” volt részük.

A szombatra tervezett táblaállítás előtti napokban olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a palotailvai alpolgármestert, Petrişor Teslovant a megyei és a szászrégeni rendőrség értesítette az eseményről, nem a szervezők, ezért azt ígérte, hogy ha nem kérnek engedélyt a rendezvényre, leállítják azt, a szervezőket pedig megbírságolják. Egy másik hír szerint a megye prefektusa úgy nyilatkozott: mivel tágabb körű családi megemlékezésről van szó, nincs ellenvetése, csak akkor helyez kilátásba intézkedést, ha törvénysértést észlel.
Szombaton délelőtt azonban Bartha József holtmarosi lelkész bejelentette a külföldről és Erdélyből érkezett vendégeknek, hogy megtiltották a táblaállítást, ezért csak a templomban emlékeznek az íróra. Az Úr asztalán elhelyezett zöld gránittábla, amelyen a Wass Albert Forrás felirat olvasható a szászrégeni Mezei Ferenc kőfaragó aranyvésetében, alig két arasz széles és másfél magas. Furcsának tűnik, hogy egy ekkorka kődarab ennyi galibát keltett.

Már két száműzött
A megemlékezéssel egybekötött táblaszentelésen az erdélyiek mellett kilenc magyarországi település képviselői voltak jelen. Eljöttek szervezetek, társaságok képviselői és magánszemélyek Debrecenből, Bonyhádról, Zuglóból, Tápióbicskéről, Gödöllőről, Gyulából, Balatonfüredről, Kalocsáról és Budapestről. Mindannyian részt szerettek volna venni a tábla elhelyezésén, a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójára való megemlékezésen, abban a környezetben, ahol az életének jelentős részét töltötte, ahol alkotott. Meg kellett elégedniük azonban a táblának a templomban való elhelyezésével. Immár két száműzött vagy ide menekített ereklyéje van a holtmarosi templomnak. A másik az író mellszobra.

Egy jegyző túlkapása?
A templomi ünnepség végén megkérdeztük Bartha József lelkészt, hogy ki tiltotta meg a tábla elhelyezését. „Nem kértem írásban engedélyt, mivel az eddigi tapasztalatok alapján tudtam, hogy úgysem adnák meg. Az esemény előtt elmentem Palotailvára az önkormányzathoz, mivel a követ a Szalárd-völgyében akartuk elhelyezni, annál a forrásnál, ahol Wass Albert gyakran pihent és írogatott is. Onnan átküldtek Dédára, mondván, hogy az ő hatáskörükbe tartozik. Dédán a községháza jegyzője telefonált valahova – ő azt állította, hogy a megyei rendőrségre –, s utána közölte velem, hogy a megyei rendőrparancsnok nem engedélyezi a táblaavatást. Megkérdeztem, hogy a szabadtéri istentiszteletet sem engedélyezik. Azt felelte, hogy azt sem” – mondta a lelkész.
Még szombaton megkérdeztük a megyei rendőr-felügyelőség szóvivőjétől, igaz-e, hogy a felügyelőség tiltotta volna meg a rendezvény lebonyolítását. Livia Popa szóvivő cáfolta, hogy tőlük származna a tiltás. „Stupid dolog lett volna, hogy a rendőr-fel - ügyelőség tiltson be egy ilyen rendezvényt” – közölte.

Mázolók éledése
A délutáni órákban az ünnepségen résztvevők egy része mégis elindult, hogy legalább a forrást megnézze. A Szászrégen– Maroshévíz közötti országúttól mintegy nyolc kilométerre, a Szalárd-völgyi erdei út mellett van. Az úttól alig néhány méterre, a földből felfakadó víz mellé egy nagyobbacska követ állítottak korábban a holtmarosiak, erre kellett volna felerősíteni a viszonylag kisméretű táblát. Az ide érkezőket azonban meglepő, szégyenteljes látvány fogadta. A kőre és a forrás mögötti fenyőfa öles törzsére valaki fehér festékkel, hatalmas betűkkel obszcén, triviális szöveget mázolt. A helytelenül felírt magyar szavakból lehet következtetni az elkövető( k) kilétére. Valamint abból, hogy a környéken nincsenek házak, nagyon kevés ember jár errefelé.

Bakó Zoltán
v