Igen, nagyon hamar megszokta, már egy pár nap után kifejezetten kérte felkelés után. Úgy látszik, a gyerekek nagyon rugalmasak, meg szépen óvatosan, több menetben állították be az erősítést, így nem volt ijesztő a számára. A beszédfejlődése megindult, egyre több szót mond, de az integetésben, gesztusokban, mutogatásban időközben nagy ügyességre tett szert, azért ezeket is használja. Mi meg dumálunk neki persze, majd csak ráragad.

Szegény Ivánka, elromlott :)) Aranyos lehetett!! Bori nem sírós, elesés után is egyszerűen feltápászkodik, összeveri a kezét (mert azt nem tűri, ha piszkos, poros), és szalad is tovább. Csak akkor sír, ha komolyabban megüti magát, meg persze néha, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné.