MI van a kisunokáddal, megszokta már a hallókészüléket? Iván szerintem fejlődött mióta mosogatják az arcát, sokal többet beszél, és jobban meg lehet érteni - bár a tiszta bezsédtől még innen van. De pl egész mondtaokban felel, ilyeneket, hogy - akarsz a mama ölébe ülni? - Igen akarok a mama ölébe ülni... Eddig jórészt csak igen vagy nem volt a válasz.

Bár ujabban megint eléggé hisztis. És iszonyatosan kifárad mire érte megyek az ovodába, már senki mást nem visznek haza ebéd után, legfeljebb alkalmanként. De egyszerűen addig bírja szuflával. Mikor értemegyek, akkor az öltöztetés, búcsúzkodás hazaút bármelyik pillanatában hirtelen leereszt és visszamegy kisbabába, sírni kezd.
Multkor megmakacsolta magát, és nem akart felmenni egy magas lépcsőn hazafelé, na kénytelen voltam kézenfogva felhúzni, a lépcső végén az úton megmakacsolta magát és bőgni kezdett, és egy tapodtat sem akart továbbmenni, hogy cipeljem. Erre elővettem a mobilt, és telefonáltam a férjemnek, hogy jöjjön értünk kocsival (ez egy olyan nagyjából egy villamosmegállónyi távolság a házunktól) , mert a gyerek elromlott. Na akkor vártunk kicsit, közben elhallgatott, de nem mozdult (manipulál rendesen...) . Jött a férjem kocsija, abban a pillanatban ujra zokogni kezdett, hogy "papa!!! elromlottam... vigyél haza!!!" Nem is tudtam sírjak vagy nevessek...