Szia,

 

 

háát, egyszer próbáltam szobafikuszt, csak az volt a bibi, hogy hagytam kiszáradni a zacsiban a tőzeget. De amúgy idéztem, nálam sokkal okosabbtól.

Én úgy tudom, körbe lehántod a kérget; még nem hallottam a másik fajtát, amit írtál, hogy bevágni és feszíteni.

A zacsit valahogy úgy képzeld el, mint egy gyűrűt az ujjadon: a vágás alatt kicsivel mondjuk, celuxszal/zsinórral rögzíted a törzsön a zacsit/folpackot/stb. Megtöltöd mohával, aztán a vágás felett kicsivel ismét összeceluxozod a száron. Amikor nedvesíteni kell, egyszerűen kibontod, benedvesíted, visszazárod. Nem tudom, megkönnyíti-e a dolgodat, ha úgy fogalmazok, hogy mondjuk egy szaloncukor formájú bugyrot próbálj elképzelni a növény szárán...

Egyik könyvem szerint:

" 1: Egymástól 1-2 cm-re két, gyűrű alakú bevágást készítünk. A közöttük lévő kérget fejtsük le, anélkül, hogy az élőszöveteket megsértenénk.

2: A lecsupaszított részt vékony rétegben gyökereztető porral ecseteljük be.

3: szigetelőszalaggal/erős zsineggel/ egy hosszúkás nejlondarabot kötözzünk a szárra, nem sokkal azalatt, ahol a bevágást ejtettük

4: a csészeszerű nejlont nyirkos tőzegmohával töltsük meg. A zacskó felső részét is kötözzük be, hogy a nedvesség ne párologjon el túl gyorsan"

Remélem, tudtam segíteni, és nem kevertelek bele!

A mohára vonatkozóan, írtam, hogy csak tippeltem! De végülis nem kell tekergetned, mert a zacsi úgyis megtartja a szár körül.

A gyökereztetőt most kezdtem el én is használni, mert összeomlott a kb méteres dracim, és meg akartam menteni, még ha kisebb darabokban is... csak hozhat rajta, ártani nem fog:))) És az a jó benne, hogy kibontás után is "korlátlan ideig" megőrzi minőségét, nem kell pár hónap múlva kidobni, ha nem fogy el.