Sziasztok!
Lenne néhány kérdésem, hátha tudtok segíteni, ha nem is mindenben, legalább részben, bármilyen segítséget előre is köszönök!
Szóval, én jelenleg matematikus szakra járok az ELTEn,harmadéves vagyok, ide jelentkeztem, mert mindig is jól ment a matek; ugyanakkor más kisgyerek korom óta a fizika érdekelt jobban, de sosem éreztem (pl. versenyeken), h abból én olyan különleges lennék,ezért sem azt választottam pályaválasztásnál. Ugyanakkor most jövök csak rá, pl. algebra kutatószemináriumon, h mennyire nem érdekel engem a matematika annál mélyebben, mint amit mondjuk az első 3 évben megtanítanak, és a kutatási témákat szinte egytöl egyig rettentö unalmasnak találom! Engem mindigis az érdekelt,kisgyerek korom óta, h a körülöttem lévő világ milyen elvek szerint müködik, hogy épül fel; így aztán azt hiszem nem érezném jól magamat pl. száraz diff.egy. megoldogatással, meg csoportok szerkezetének feltárásával, hacsak azt nem valamilyen konkrét "valóságos"(fizikai) motiváció miatt csinálnám! Így hát azon gondolkodom,h elkezdem a fizikus szakot is, de ehhez kérném a segítségeteket, azzal h olyanok válaszolnak 1-2 kérdésemre, akik pl gyakorló fizikusok,vagy tudnak róla egyet s mást. És mivel egyszer már rosszul választottam, nem követhetem el megint ugyanazt a hibát! Tényleg köszönöm előre is még egyszer mindenkinek, aki segít!
Szóval az egyik probléma,h így fejezzem ki magam,h a "gondolkodásmódom" matematikusi, így nem tudom, fizikusként hogy/hol találnám meg a számításom. Csak hogy egy példát említsek, mindigis idegenkedtem az olyan okfejtésektől, melynek során homályos indokok alapján egyenletekből bizonyos tagokat csak úgy "elhanyagolunk". Vagy, hogy ismeretterjesztő cikkekben olyanokat olvasok, hogy ugyazokból az adatokból különböző kutatócsoportok egymásnak ellentmondó következtetéseket vonnak le, akkor most melyik igaz, hogy lehet eligazodni? Vagy ilyen kételyek merültek fel bennem,h látom, h fizikakönyvekben sokszor igencsak terjedelmes méretű képletek szerepelnek a szövegekben, csokorba fűzve, egymás után, és nem igen látszik nyoma gyakran, h ezek előtt tisztességes levezetések lennének, egyetemen a fizikusoknál nem mindig vezetik le a képleteket olyan értelemben, mint ahogy nálunk a tételeket bizonyítják? És a képletek mögött a mögöttes tartalom az esetek nagy részében mennyire érthető, mennyiben lehet ezeket logikusan megmagyarázni, h a képlet egyes részei miért pont úgy épülnek fel, ahogy; vagy ezeket néha csak úgy el kell fogadni/be kell magolni? Szerintetek mennyire ütköznék olyan problémákba a fizika tanulása közben, amelyek az axiomatikus gondolkodásmódomból, v abból a mentalitásomból adódnának, h semmit sem tudok elfogadni, sem "bemagolni" indoklás/magyarázat nélkül, és szeretem szemléletesen, rendszerben gondolkodva átlátni a vizsgátalom tárgyát? Igazából elképzelésem sincs, ez hogy lehet a mai fizikában, de néhány általam elolvasott cikk,vélemény,leírás stb. alapján attól félek, nem feltétlen rózsás a helyzet ilyen téren!
Ne haragudjatok, remélem nem túl homályosak ezek a kérdések, és megválaszolhatóak azért. De ezek a legfontosabb kételyek, amik felmerültek bennem-matematikus hallgatóként- a fizikával kapcsolatban.
Köszi: Gábor
