Köszönöm a gyors válaszod.Én már túl vagyok mindenen ,amit emlitettél .Megvolt a pszichológus,akinek gőze sem volt a betegségemről.Mentségére legyen mondva ,hogy ez legalább 15 évvel ezelőtt volt,én akkor kezdtem a segitség keresését.Akkorra már tudtam,hogy egyedül nem tudok megbirkózni ezzel a betegséggel.Majd a pszichiáterek következtek és nem javult érdemben semmi.Ők már gyógyszereket irtak föl,amik könnyitettek egyes helyzetek átélésében ,de valójában féltem az emberektől kerültem minden találkozást beszélgetést .Állandó aggodalomban éltem és semmi sem segitett.Most ,ahogy utána számoltam 5 pszichiáterrel volt dolgom.Ebből 2-höz kemény pénzeket hordtam-akkor még házasságban éltem,tellett rá-a többi sztk.Gyógyszerek váltották egymást ,és ez igy van a mai napig.végigcsináltuk a pszichiáterrel az autogén tréninget ,a kognitiv ,-viselkedés terápiát mindig voltak részeredmények,de a lényeg semmit sem változott.Én ma már tudom,hogy azok a történések amik kora gyermekkorban értek meghatározóak.Ott a guzmi valahol,de nincs megfelelő szakember akivel ezt helyrerakhatnánk.

Még a kineziológia volt talán a legsikeresebb oldó módszer.

Hát ez van,tudod nagyon rég szerettem volna hipnózisra képes normális orvosra lelni,de mire ezeket érdemben képezni kezdték nagyon sok időnek kellett eltelnie.

És akkor most döntsd el ,hogy melyik kókler,melyik jó szakember.Képtelenség.Az anyagiakat már multkor irtam.Nekem annyi.Marad a gyógyszer amitől lassan zombi leszek.Három féle tabletta kombinációját állitották be ,amivel elvagyok.Csak nagyon elszomorit,hogy annyi mindenre lennék képes,ehelyett csak ugy vagyok,az idő meg múlik.

Üdvözöllek Linné