Visszakanyarodva a topicnyitohoz:
Hogy mennyire nem amerikai sajátosság, az is bizonyitja, hogy Pécsen a 7-es és 8-as kocsiállás között is éles különbség van. A nyolcasnál sorban állnak az emberek (lazán, mégsem áll közé senki), a hetesnél meg összecsomósodnak, még eljárni sem lehet.

Sokat gondolkodtam a jelenség magyarázatán, miután nem vagyok eléggé szuggesszív, hogy változtassak rajta.
Az egyik volt tanárom szerint azért van a jelenség, mert Komlóra (8-as kocsiállás) a bányászok járnak, akik megszokták a fegyelmet, meg hogy a föld alatt egymásra vannak utalva, és hogy lehet hogy ma szállnak le utoljára. De már rég megszűnt a szénbányászat, a szokás tovább él.
Szerintem több tényező együttes fennállásáról van szó. Minenképpen a szokás tartósítja önmagát, de vajon miért alakult ki különbözőképpen?
-Valóban szerepe lehet a bányászoknak is, ha egyszer a "műszak" sorban áll a munkahelyen, akkor ezt már elkezdi a buszmegállóban is, bizonyos járatokon nem "idegenek", hanem egymást ismerő munkatársak utaztak régebben.
-Arról a kocsiállásról mindig Komlóra megy a busz, a másiknál pedig időnként az a szokás, hogy a sofőr előre szólítja a távolabb utazókat.
-Komlóra félóránként járnak a buszok, tehát nem katasztrófa, ha nem fér fel. Az elsőként felszálló emberek általában majdnem fél órát állnak.
Amúgy megfigyeltem, hogy NEM udvariasabbak a komlóiak, tehát pl. nem adják át szívesebben az ülőhelyet a rászorulóknak, mint a sokéves átlag. Hibás tehát említett tanáromnak az az elképzelése, hogy ottan vannak a bányászok az erkölcsi magasságokban, mi meg itt tiporjuk egymást értelmiségiek.