„Ábrahám leszármazottjainak táblázatai (Gen. 25: 1–4 Ketúra fiai; 25: 12–18 Izmáel fiai) megerősítik mindazt, amit a kereskedő arámi Ábrahám tevékenységi köréről megállapíthattunk. Izmáel amúgy is kereskedőnépnek számított (vö. József történetét, Gen. 37: 25). A második feleség, Ketúra leszármazottjai s az egyiptomi (!) szolgálótól származó Izmáel utódai – már amennyire azonosítani lehet a neveket – az Arab-félsziget nagy kereskedővárosainak fiktív névadó hősei. Midján, Dédán, Zimrán egyfelől, Nebájót, Qédár, Dumá, Temá stb. másfelől az ókori dél-arab történelem ismert helynevei. Az asszír királyfeliratokból tudjuk, hogy Dél-Arábia lakóinak legalábbis egy jelentős része arámi volt, s hogy kereskedői tevékenységük átfogta Elő-Ázsia fontosabb szárazföldi útvonalait mind északon, mind pedig délen (utóbbi a Perzsa-öböl felé). Dél-Arábia településeinek arámi voltát magyarázza tehát az ószövetségi hagyomány, amikor részben Ábrahám életének számos állomásaként itteni helyneveket tüntet fel, részben pedig Ábrahám leszármazottjainak tekinti e terület lakosságát. Mindenesetre e hagyomány hátterében áll az a történelmi tény, hogy az arámiak az i. e. II. évezred közepétől kezdve mint kereskedők települtek be fokozatosan Dél-Arábiába. Ez az ország főként luxuscikkek (balzsam, mirrha, vö. Gen. 37: 25) szállítójaként szerepelt, valószínű azonban, hogy igazi jelentőségét a Vörös-tenger déli partvidéke és az Indiai-óceán felől tengeri úton – előbbi esetben Egyiptom megkerülésével! – érkező árucikkek tranzitzónájaként nyerte el.”