ma hallotam egy idézetet: "aki meghalt, az megbocsát"...én megfordítanám: ha elment, én nagyonsok idő után tudom csak megbocsátani az élt életét, amit máig nyűvök,(most eszembejutott egy tegnapi nemjegyezhetőfilm, ahol a sztár egy hétre családott vett meg magának, hogy a várható szerepmegkapás miatt talán fel tudja fogni és átérezni a családfiling mibenlétét, és egyszer talán gyerek lehetne, amolyan igazigyerek, amihez sosem volt köze az életében)...és nem azt nemtudom mebocsátani, hogy elment, hanem hogy időkorán,  még mielőtt bármit is fel tudtam volna fogni az életéből, vagy elmesélte volna, hogy mit miért tett

 

ma 10kor "jelenésem" volt, megköttettem a csokrot, és a cél előtt 10km-re belémállt az idegbaj, hogy hogyan lehetek ennyire paraszt, hogy kb 20-25 éve jártam ott utoljára, és hát nyugszik ott még három nagyszülőm, akiknek közvetett módon azért tartozom, és ez igenis nem idézőjeles

 

temető előtt 5 virágosbódé, az utolsó felől támadtam visszafele, nem volt 3 fehér rózsaszál, csak a harmadiknál....a virágárus megismert, pedig soha nem találkoztam Vele, de mondta, hogy kinek a lánya vagyok (nem apámra, anyámra hivatkozott) teljes üvegszem részemről

 

a végén unokatestvér átölelve, és igaz moderáltam magam végig, azért a rövidtemetés alatt néha sajáteszembejutottam, hogy kurvára össze kéne szednem magam erre a kis időre, habár ez mitsemszámit a lényegen, de a kiscsajom most kérdezte épp, hogy holnap mikor jövök haza(kétpusziközt)...összezavarodott bennem a hivatal és a kötelesség...

 

mondtam az unokatestvérnek, hogy EZUTÁN fog nekik igazán hiányozni, pár év mulva(tudom)....mert hiába haragudtak Rá, hogy nem jelentkezik..de INNENTŐL már tényleg nem fog, nincs már remény arra, hogy egyszercsak majd megjelenik az Apa, aki talán szánja-bánja bűnét, vagy akár az életét, amit saját maga is utál, de elvitte a sorsa, soha nem lesz már összeölelésük

 

 

amig él, ADDIG tudod nemszeretni. de ha elmegy, akkor egy kibaszottnagyhiány tör Rád...mindig utáltam azokat a körméleket, hogy nézz magadba, nézz a szeretteidre, öleld át őket, mert ha már nme leszel, (vagy nem lesznek), akkor vissza nem foghatóak azok a jóvátehető pillanatok

 

Aput felhivtam előtte, hogy hol találom a másik két sirt (apai nagyszüleim) emlékeztem(30éves emlék), hogy a másik kapun bemegyek, a kút után nemsokkal jobbra a második sirhely....elhelyeztem a rózsáimat, mintha vmit jelentene Nekik vmit is....de már kezdek abba a korba érni, hogy nekem igenis.....

 

van még két hely, amire emlékszem. az egyik az anyámé, a másik vhol egész messze...