Jozsó
voltál katona? Esküt is tettél?
Azért kíváncsi lennék rá, mit fogsz érezni, amikor kiderül, hogy a lányaid elvesztették a szüzességüket! Teljesen mellékes, mikor, milyen körülmények között, a _tény_ érdekes! Megjósolom: orjöngeni fogsz magadban, és a lányod párját el fogod utasítani, ami neki nagyon rossz lesz. Mert az a fiú _elvette_ toled a _te_ kislányodat!
Felteszem neked is a kérdést: te hogyan világosítod fel a gyerekeidet?
Mit mondasz nekik a szexrol, szerelemrol és a teherbeesés megakadályozásának módjáról? Vagy azt tanítod nekik, hogy szuzen kell a házasságba (oltár elé) menni???
Feltételezem, te is azt szeretnéd, hogy a feleséged is örömet találjon a szeretkezésben, és meg is teszel mindent ennek érdekében. Gondolom, egyetértesz azzal is, hogy sajnos az örömszerzés technikáit _tanulnunk_ kell, nem elég az ösztön. Tanulni és gyakorolni. Aztán elofordul olyan is, hogy az egyébként összeillo pár az ágyban, szexben nem illik egymáshoz. Ahhoz, hogy ez idejében (mielott összekötnék az életüket) kiderüljön, az kell, hogy egyrészt legyen tapasztalatuk (1-2 partnerrel), másrészt a házasságkötés elott megismerjék egymás szexuális viselkedését is. Ezért én úgy gondolom, nem követelheto meg, hogy szuzen menjen valaki házasságba, és ne éljen szexuális életet a kiválasztottjával a házasságkötés elott.
Feltételezem, hogy azt szeretnéd, ha a lányaid megtalálnák a (nekik!) megfelelo párt, és boldogan élnének vele.
Ehhez elofeltétel az elobb vázolt házasság elotti nemi élet! Ja, és kérlek ne mondd azt, hogy a _kielégíto_ szex nem fontos!

Nem állítottam, hogy a barátnomék azért szegények, mert gyerekeik vannak. Ha viszont késobb születtek volna, akkor eloször meg tudták volna alapozni az életüket (lakás, egzisztencia), és könnyebb lett volna gyereket nevelni.
Ha neked sikerül az állami/ önkormányzati támogatásokból eltartani és nevelni a lányaidat, gratulálok! Sajnos nem tudom elképzelni.
MadroC véleményét a muszáj-házasságról/ gyerekrol szerintem félreérted. Én legalábbis úgy értelmezem, hogy a "kötelességtudatból" kötött házasság, vállalt gyerek nem fog olyan mértékben boldoggá tenni, mintha szabad akaratukból tennék a felek. Ha nem úgy érzem, ennek az embernek, akivel az életemet össze akarom kötni, a hibáit el tudom fogadni, eszem ágában sincs összeházasodni!
A szüloknek nagy felelosségük van a gyerekeikkel kapcsolatban, ugyanis _példát_mutatnak_ a viselkedésükkel! Azzal is, ahogy egymással viselkednek! Ha nem harmonikus a viszony - amit egy gyerek pontosan érez -, ezt fogják átörökíteni a gyerekbe, és o sem lesz boldog késobb a kapcsolataiban! Márpedig a szereto szülo a legjobbat akarja a gyermekének, azt kívánja, hogy boldog és a lehetoségekhez mérten gondtalan élete legyen.
Ahol nincs apuka, csak nagypapa, ott ezt nem lehet "kivitelezni". A nagypapa nem tudja átvenni az apa szerepét. Mert pl. a gyereknek azt is látnia kellene, hogy a szülei átölelik egymást, gyengédek, kedvesek és kimutatják az egymás iránt érzett szeretetüket.

MadroC, Maminti :-)))))

ribizli