Nem a szavak a valóságosak, hanem amit ki akarunk velük fejezni. A "gyilkosság" csak egy szó. Amit így nevezünk, sok minden lehet. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy a lehető legnagyobb bűnt is pontosan szokás nevezni, ezért, mielőtt mondjuk a mákos palacsinta elkészítését neveznéd gyilkosságnak, gondold meg, nem sértesz-e meg evvel millió érzékeny lelkű háziasszonyt.

Amiért meg embert ölni nem szabad, az az illető emberi mivolta. Az embrió már emberebb a petesejtnél, de jóval kevésbé ember a csecsemőnél. Körülbelül annyira ember, mint egy halacska, legalábbis abban a korban, amikor megölni szokták. Ez sem csekélység, az igaz, de kegyetlenség dolgában össze nem mérhető azzal, amit fejlettebb lények ellen szokás elkövetni, akár csak a háziállatok leölésekor.
Ez nem mentség persze semmire, de szerintem nem érzi az ölés tilalmának a lényegét az, akit egy kikapart embrió szenvedése jobban megindít, mint egy nyakonszúrt kismalac kínlódása.

A másik ok, amiért nem szabad ölni, a népesség fogyásának a megakadályozása. Ez napjainkban nem lehet fontos szempont, az emberélet egyáltalán nem attól értékes, mert kevés van belőle. Ha így gondolkodnánk, akkor egy elefánt vagy pláne egy szibériai tigris élete sok tíz- meg százezer - vagy akár millió - emberélettel lenne egyenértékű!
A többit, úgy látom, elmondták mások.