Ez a következtetés éppen a legvastagabb pontján törik ketté. Ama kánai vendégekről éppenséggel nem mondta senki hitelreméltó forrás, hogy "megittasodtak." A násznagy az általános esetről beszélt, és ez a konkrét eset már csak azért sem lehetett ezzel analóg, mert a vőlegény semmiképpen nem készült fel arra, hogy akármiféle bort is feladjon akkor, mikor "már megittasodtak." Hiszen, mint írva van a konkrét esetről, elfogyott a boruk. Ezt nem mondták volna, ha a bor kitartott volna addig, míg a többség eléri az ittasság állapotát.

"János azt mondja, hogy Jézus ittasoknak adott még oinost." - Tévedés. János nem mond semmi ilyesmit: ezt csak kend adja az ő szájába, régi rossz szokása szerint.

"Részegítő bortól? [...] Szesztartalmú bort?" - Miért, tán van nem részegítő vagy szeszmentes bor is?

"Ha igen, akkor bizony Jézus részegített, mégpedig totálisan." - De mivel ő olyanoknak adott bort, akik még nem voltak részegek, éppenséggel nem részegített meg senkit. Mindenkinek azután is szabadságában állott annyit inni, amennyit jónak látott. Szánalmasan alantas próbálkozás a kenyérszaporítás csodáját előráncigálni, mint ahol Jézus hasonlóképpen szabadjára hagyta az evést vagy nem evést. Először is, mert amott éhesek voltak, itt meg már ittak bort, és ihattak volna még vizet vagy mást. Másodszor (és ez még egyszer eltöri a kend siralmas érvpótlékát) a kenyérszaporításkor is maradt jó sok ennivaló, kosárszámra szedték össze. Miért akarja kend mégis bemagyarázni a gyanútlanoknak, hogy a mi értelmezésünk szerint Jézus bárkit is "részegített," mintha ugyan azt képzelnénk, hogy lenyomta a torkukon a bort?

"Márpedig még a legutolsó kocsma falára is ki van írva, hogy ittas embert nem szolgálunk ki." - De hát a násznagy maga tartotta szükségesnek a további bort, azaz kendnek ővele, a legilletékesebb személlyel van pörölnivalója.

A kend utolsó "bizonyítéka" nevetséges: elégtelen tekintélyre való hivatkozásnak hívják.