Én senkire nem akartam rákényszeríteni , hogy fogyatékos gyermeket vállaljon. Ha erre utalt volna hozzászólásom, akkor bocsánatot kérek. Csak arra akartam rávilágítani, hogy a fogyatékos gyermek, ember is érték. Ifjú koromban volt lehetőségem fogyatékos gyerekek nyaraltatásában részt venni. Itt szereztem tapasztalatot arról, hogy mit is jelent velük foglalkozni, és arról is, hogy milyen öröm is lehet mellettük. Azt is tudom, hogy nem könnyű, de vannak, akik vállalják, tehát nem lehetetlen.
Való igaz, hogy arról folyik a vita, hogy mikortól tekintsük embernek azt a magzatot. A legkézenfekvőbb időpont a fogantatás. Egyrészt akkortól minden lehetősége megvan, hogy ember legyen belőle. Másrészt pedig minden más határpont esetlegességet tartalmaz. Ha idő szerint nézem /12. hét/ akkor biztos, hogy pontosan számoltam? Ha más, az sem igazán biztos.
Ugyanakkor azt érzem, és ez ellen berzenkedem igazán, hogy a vita alapigazságának azt fektettük le, hogy bármikor bárkivel szabad lefeküdni, és ennek káros következményét - a gyermeket - valahogy ki kell küszübölni. Tehát én azt gondolnám, hogy ezt kell végiggondolni. A testi kapcsolat egy férninek és egy nőnek az egymásnak való teljes önátadást kifejező tette. Éppen ezért ez kizárólagosságot feltételez. Ha ezen az alapon állnánk, sokkal kevésbé lenne probléma az abortusz.

Egyébként amikor az örökösödésről van szó, a törvény nem szab határt, hogy milyen idős magzat örökölhet. Ha orvosilag igazolt a terhesség, akkor a magzat örökös.