Lehet, hogy nem látom át kellően a magyar társadalmat, de amikor tanítottam a diákjaimat ismertem, családi körülményeiket is, a mostani munkahelyemen is kb. 300 emberrel állok kapcsolatban, van egy hely, ahol lakom, és ahol ismerem a környezetemet (és ez nem a Rózsadomb, hanem Soroksár), és úgy érzem ezek közül az emberek közül senkit nem kényszerít senki és semmi arra, hogy olyannal feküdjön le, akivel nem akar... Kedvenc tanszékvezetőmnek pont témába vág a kényszerektől való függés erőltetetett hangoztatására reagáló mondása: Ha valakivel nem akarok lefeküdni, azzal nem fekszem le...
Így nem teljesen érzem, ki fogyott ki az érvekből (esetleg zokon vetted a feminista minősítést? Nem rosszabb a kommunistánál...)
Bár a vita egészére igaz, hogy nem érvek csapnak össze, hanem elvek...

Ismerősöd hozzászólásába csak az ütött meg, hogy a művi vetélést valahogy a természet rendjével hozta össze... Ez azért húzós!