Végigolvastam és átérzem azt a feszültséget, amit ez a kérdés felszínre hoz mindannyiunkban !

Legjobban Soya hozzászólása érintett meg. Ő vállalja és leírja, hogy vele mi történt. Vikoca írása is felkavart, amikor úgy szólt a gyermekről: "...tönkretesz az életedből másfél évet és a szépségedet elcseszi..."

Hol van a szépség, hol rejtőzik a szeretet bennünk, amikor pusztulásra ítéljük a saját gyermekünket? Jó volna ha minden döntés előtt álló anya megnézhetné azt a filmet, amely arról szól, hogy mi történne a gyermekével, ha nem szakítja meg a terhességet. Látnák az első mosolyt, látnák az első bizonytalan lépteket... Tudom nem minden film lenne szép, mégis meggyőződésem, hogy sokan szavaznának az életre!

A megoldást nem a korlátozás, de még nem is a fogamzásgátlás támogatása jelentené, hanem ha a szexualitást kicsit komolyabban kezelnénk.
Tehát csak akkor élnénk vele, ha felkészültünk annak igazi céljára is.

Egyébként két gyermekes apa vagyok és korántsem tökéletes.