Hát utána még elmentek ide oda, szóval nem jellemző.


Most éppen örihari van a lányom meg köztem, ugyanis elkövettem azt a szadizmust, hogy amíg ők welnesseztek Ivánnal meg a nagyobbik lányommal, én orvul beszerveztem a takinéninket és ától cettig kittakaríttattam a lakását. Mert neki erre nincsen ideje. Mert látom, hogy mennyire küszködik mindennel, és látom, hogy takarít ő is, de hát akkor is úszik az egész lakás, és igenis néha (legalább évente kétszer, de jobb ha négyszer, mégjobb ha havonta) valaki hozzáértő áttakarítja, mert utána sokkal könnyebb. Én sokáig ellenálltam a takinéninek, de egyszer az volt, hogy én lerobbantam, akkor éppen ő meg a nővre szervezett be egy takinénit nekem, és láttam, hogy mennyire könnyebb így... én SOHA nem tudnék úgy nagytakarítást csinálni ahogyan ők.

Igen a takinénim idegesítő, de úgy takarít mint egy robot, eljött reggel 10-re és megállás nélkül mozgott este 8- ig, pedig én is ott voltam mellette, mert én rakosgattam ő csak pucolt mint az őrült. Még arra is vigyáztam, hoyg minden oda kerüljön vissza ahol volt, pedig a takinéninek lett volna szenzációs javaslata több dolgora (mondjuk nekem is, bár nem ugyanarra). De mindegy, a lányom ezt orvtámadásnak vette, mert úgy értékelte, hogy én ezel a gesztussal azt akarom feléje kifejezni, hogy ő nem tud megbirkózni ezzel.

Pedig én csak azt gondoltam, hoyg miylen jó lesz amjd neki egy tiszta rendezett lakásba hazajönni... ehhez képest majdnem pofonvágott. Hát nehéz... én most tökéletesen el vagyok kesredve.