Olvasom a hozzászólásokat, néhány gondolatot bennem is indukáltak.

1. Számos érv hangzott el, amely a szülésre kényszerített nő lelki deformációjának vízióját festi elénk, ha megszüli nem igazán kívánt magzatát. Arról nem beszél senki, hogy az abortuszon átesett nők lelkében milyen nyomot, torzulást hagy ez a durva beavatkozás. (Sok nő esetében egyébként annak tulajdonítom az abortuszt védő álláspontot, hogy az állandó lelkiismereti problémáit igyekszik elfojtani vele.)
2. Ha már a negatív hatásoknál tartunk: amikor három éve a párommal együtt közösen döntöttünk a nem kívánt gyermek vállalása mellett, többek között azért döntöttünk így, mivel a nőgyógyásztól azt az információt kaptuk, hogy az abortusz szövődményeként sok nő a későbbiekben már nem képes teherbe esni, vagy normálisan kihordani a gyereket. Erről sem esett még szó.
3. Nem értem, hogy több nő miért kéri ki magának, hogy férfiak is véleményt nyilvánítanak erről a dologról. Amennyiben az én spermám müködött közre egy petesejt megtermékenyülésében, azt hiszem, minden jogom megvan a genetikailag félig az én kódjaimat hordó egyén sorsába beleszólni. (Máséba pedig szerintem egy nőnek sincsen.)
4. Szerencsésnek tartom, hogy olyan túlzottan nem terelődött el a téma a vallásos-nem vallásos irányba, mivel ezt a frontvonalat eléggé mestreségesnek tartom: etikai kérdések felvetésekor egy szekularizált társadalomban nem feltétlenül ez a döntő. (Sok nem vallásos ember ellenzi meggyőződésből az abortuszt, és még a fordítottjára is ismerek példát.) Más kérdés, hogy az egyházaknak is meg lehet a dologról a véleménye. Joga van hozzá, mint ahogyan azt képviselni is.
5. Miért tartják egyesek törvényszerűnek azt, hogy a nem kívánt terhességből csak elrontott élet születhet? Ez nagyvonalú, cinikus általánosítás, saját lányom példája legalábbis teljesen ellene szól. (A kényszermunkás gyerekek belekeverését pedig egyszerűen komolytalannak értékelem...)
6. Való igaz, hogy a gyereknevelés egészen más életvitelt kíván, mint a gondtalan dolce vita, de ezt elb*szott életnek nevezni... Szeretetet adni-kapni igazán a gyerekknevelés során lehet, igaz, a korlátlan hedonizmus lehetőségei szűkülnek.
7. Az előbb említett nőgyógyász szerint nem elsősorban a létminimum peremén ingadozó nők mennek abortuszra, így az alapvető szükségletek hiányának előszeretettel alkalmazott emlegetését is általánosításnak tartom. A nevelés szempontjából különben is inkább lényeg, hogy mennyi törődést, szeretet kap az illető gyerek.
8. Egyébként pedig továbbra is mindenkinek a legbensőbb magánügye, hogy abortál-e vagy sem.