Ha valaki kedvet kap a szaporitásra.

 

Vegetatív szaporítás  

A magnóliák vegetatív szaporítása általánosabban használt, mint a magról történő szaporítás a kereskedelmi faiskolákban, ahol az egységes csemeték, utódok a kívánatosak. Ráadásul a vegetatívan nevelt növények általában gyorsabban kivirágzanak, mint a magról növesztett növények, így gyorsabban megvalósítják a kívánatos tájképet.

 

Dugványok  

A dugványról történő magnólia-szaporítás csak mostanában lett mindennapos. Johnstone (1955) azt írta, hogy abban az időben ez volt a vegetatív szaporítás legkevésbé szokásos eljárása. Mára a több mint 30 évig tartó kutatással és fejlesztéssel a technika és a felszerelések tökéletesedett és nekünk sikerült megértenünk a gyökereztetés folyamatát. Ma a dugványozással történő szaporítás a a vegetatív szaporítás leggyakoribb formája, bár néhány magnóliafaj és –változat, mint a Magnolia denudata, ilyen módon  nehezem gyökereztethető.

A dugványozást úgy végzik, hogy az anyanövényről fiatal hajtásokat távolítanak el, és a hajtást gyökér eresztésére késztetik. A dugványozás használatának előnye az oltással szemben az, hogy a növényeket olcsóbb nagy számban nevelni, a nevelt növények egységesebbek, és elkerülhetők az oltás okozta összeférhetetlenségek (incompatibilitások), mivel a dugvány saját gyökerén van.

Azonban vannak hátrányai is a dugványozásnak. Drágább felszerelés, mint egy párásitó rendszer, ami nem szüséges egyéb szaporítási eljárásoknál. Az oltásnak is megvan az az előnye, hogy az évben hosszabb időn keresztül elvégezhető, és általában nagyobb növényt eredményez gyorsabban, mint a dugványozás.

A következő a dugványozásos magnóliák szaporítására vonatozó irányelvek általánosak, módszerekben az egyik szaporító különbözik a másiktól. Az itt adott információ kiindulópontként szolgálhat, míg a felsorolt és a fejezethez kapcsolódó felvilágosítások részletesebb tájékoztatást szolgáltatnak.

A törzsnövény, amiről a dugványt vesszük, egészségesnek, kártevőktől mentesnek kell lennie, és nem lehet túlöntözött sem. A fiatal növényekről származó dugvány jobban gyökerezik, mint az idős növényről vett; ez olyan tény, ami a gyökérnövesztést-gátlószerek megnövekedett termelődésének tudható be a fejlődő növények esetében. Amikor a növények fiatalok, vegetatív növekedést részesítik előnyben, mígnem korral a virágzás és a terméshozás lesz fontosabb. A dugványokat nem szabad virágzó ágakról venni, mert nehezebben gyökereztethetők a hormonális szintben és a virágzással járó energiatartalékokban beállt változások következtében. Az törzsnövény fiatalsága megtartható, ha visszavágjuk őket minden évben, hogy hirtelen növekedésre serkentsük őket.

A legtöbb faj dugványát júniustól augusztusig veszik le, Mi a  kora júliust tartjuk optimálisnak. A délebbre eső szélességi körökön, a Magnólia kobus-t ill. stellata-t és a M. soulingiana-t kora áprilisban veszik le. Általában a lombhullató magnóliákról származó dugványokat akkor veszik le, amikor a szövet puha. Ellis (1988) a lombhullató magnóliák különféle változatát közel 100%-an gyökereztette permeteső alatt, amikor a dugványok olyan puhák voltak, mint a vaj, azaz a növekedés szakaszában, amikor a kés úgy vágja a törzs szövetét, mintha vajon haladna keresztül. Ellenben az örökzöld fajokról, mint a M. grandiflora, származó dugványokat késő novemberben gyűjtik. Az örökzöld dugványok esetében az optimális idő a fő gyorsütemű növekedés után, amikor a levelek sárgák, és a törzs szilárd. Minden dugvány gyűjtése esetén a reggel vagy az este a legjobb időszak, és védenünk kell őket a vízveszteségtől egész idő alatt. Műanyag zacskókba kell gyűjtenünk őket, és hűtőszekrénybe vagy árnyékos helyre kell őket helyezni, hogy megőrizzük a nedvességet. Az anyanövényről származó dugványokat egy levélcsomóra vesszük le, ami három, vagy több levelet tartalmaz. A dugványok 8-25 cm hosszúak lehetnek fajtától függően. Nyilvánvalóan a kis növények, mint a M. kobus ill. stellata rövidebb dugványokat terem, mint a M. soulingiana, vagy a M. grandiflora. A dugványokat hűtött helyiségben vagy még hidegebb helyen kell tárolni, amíg elő nincsenek készítve a gyökéreresztő anyagba való beültetésre.

Több lépés is szükséges ahhoz, hogy előkészítsük a gyökereztető ágyat a dugvány számára. A legtöbb szaporító eltávolítja a szélső rügyeket a dugványról, mivel van rá néhány bizonyíték, hogy a rügy gátolja a gyökéreresztést. Egy további ok még az, hogy a rügy szövete gyakran igen lágy, és ez a törzs elszáradásához vezet a gombás és bakteriális fertőzés következtében. A szélső rügyek eltávolítása után szedd le az alsó leveleket minden egyes dugványról, és csak két vagy három levelet hagyj a csúcsán! Nagylevelű fajtákon, mint a M. grandiflora, ezeket a megmaradó leveleket ketté kell vágni, hogy csökkentsük a túlzott levélfelület miatt bekövetkező vízveszteséget.

A dugvány gyökereztető médiumba történő helyezése előtt a törzs felsértése előnyösnek bizonyult a magnóliákban, mivel hormonális változást idézett elő a dugványban, ami serkentőleg hatott a gyökérzet kialakulására. Ráadásul a sérülés fokozott víz és gyökerezési hormon felvételét teszi lehetővé, ha az utóbbit alkalmazzuk. A felsértés egyszerűen a szövetnek törzs oldaláról történő lehántására vonatkozik, elég mélyen, hogy a cambiumot, azaz a fakéreg és a nyersfa közti vékony szövetet a felszínre hozzuk. A sérülésnek 1-2,5 cm hosszúnak kell lennie a dugvány méretétől függően. Ezt a műveletet egy éles késsel vagy egy borotvapengével végezzük!

A felsértés után a dugványt általában egy hormonnal kezeljük, hogy megnőjön a gyökerezési százalék és az egységesség, felgyorsuljon a gyökéreresztési folyamat, és megnőjön a gyökérszám és a gyökérminőség. A magnóliák esetében leggyakrabban használt gyökerezési hormon az indole-3-butyric (-vajsav) sav (IBA). Dirr és Heuser (1987) azt javasolja, hogy a naftalin ecetes sav (NAA) hatásosabb lehet a Magnolia grandiflora számára. Amíg néhány kereskedelmileg előkészített gyökereztetési vegyület az IBA-t és az NAA-t egyesíti, addig a legtöbb magnólia szaporító  0,3-1,0%-os koncentrációkkal értek el sikereket az IBA-val. 2%-os arányt használtak a magnóliák gyökereztetésére, de általánosan nem ajánlott, mivel a magas koncentráció „megégeti” a dugványt, és ezzel a kezelt szövet halálát okozza. Magnóliák számára a leggyakrabban használt kezelés a 0,8%-os IBA, és ez ajánlott kezdeti értéknek. Ha égés lép fel, csökkenteni kell a koncentrációt. Másrészt viszont, ha a dugvány nem reagál a 0,8%-ra, nyilvánvalóan magasabb szint szükséges. A hormon keverék por vagy folyadék formájában, amit a szaporítónak kell beállítania, vagy „használathoz olvasd el” szövegű kereskedelmi preparációkban kerül forgalomba. A megoldások előkészítéséhez kapcsolódó információkért és a kereskedelmi hormon preparációk azonosításáért valamint ezek képletét lásd a Macdonald (1986) és Dirr és Heuse (1987) könyvében.

Ha a hormon preparáció nem tartalmaz gombaölő szereket, a legtöbb szaporító vagy adagol hozzá, vagy a dugványokat először egy gombaölő szerbe mártja, majd aztán a hormonba. Néhány esetben a gyökereztető médium kezelt lehet, vagy a dugványt permetezhetjük be vagy áztathatjuk gombaölőbe a médiumba való behelyezés után. A magnóliák számára ajánlott gyökereztetési médium lehet homok, homok és perlit, homok és tőzeg, tőzeg és perlit, perlit, vagy vermiculite. A médiumnak lazának és jó vízelvezetőnek kell lennie, továbbá nedvesnek a dugvány belehelyezése előtt. A dugványokat gyökereztető ágyban, tálcákon vagy cserépben lehet gyökereztetni.

Helyezd a dugványokat egy üvegházba, vagy más meleg nedves környezetbe egy árnyékos helyre. Ha a dugványok le vannak takarva egy műanyag „sátorral”, hogy megőrizzék a nedvességet, egy szűrt fényt kapó ablakpárkány kielégítő környezet. Öntözd a dugványokat rendszeresen olyan mértékben, hogy egyenletesen nedvesen, de ne eláztatva tartsd őket. Kereskedelmi tevékenységekben egy időszakos permetező, ködképző rendszert alkalmaznak, hogy biztosítsák a szükséges páratartalmat. Hickman (1990) megszerkesztett egy megfelelő, még könnyű és olcsó ködrendszert a házi szaporításra. A Magnóliák jól reagáltak a alulról fûtött meleg hajtatóágyra (padlófűtés), ami fűtőkábeleket vagy párnákat használ, melyek a talaj alá vannak helyezve, hogy tartsák a 21-24°C-os talajhőmérsékletet. Ha a padlófűtés a gyökereztető médiumnak optimális, a gyökerek tiszta fehérnek mutatkoznak és gyorsan nyúlnak. Ha a hőmérséklet túl magas, a gyökerek piszkosfehér vagy narancssárga színt vesznek fel, és csökken életképességük. Mivel ezek a meleg, nedves körülmények elég kedvezőek a nyirkosságot kedvelő és egyéb betegségek számára, ajánlott a heti vagy kétheti gombaölővel való kezelés. Magnólia dugványok általában 5-8 hét alatt gyökereznek ki, de olyan fajok, mint a M. grandiflora esetén akár kétszer ennyi is lehet.

Ha egyszer a gyökerek kifejlődtek, a szaporító szembekerül két a magnólia szaporításban hagyományosan nehéz feladattal: az átültetéssel és az átteleléssel. A legtöbb szakember hangsúlyozza, hogy amilyen gyorsan csak lehet, a lombhullató magnóliáknál serkenteni kell a hajtások növekedését a gyökereztetés után, hogy biztosítsuk a sikeres áttelelést. Ezért az a legjobb, ha a dugványokat amennyire csak lehetséges az évszak elején szedjük, hogy elég időt hagyjunk a gyökéreresztésre és a jelentős hajtásnövekedésre a tél előtt. Néhány szaporító a dugványokat a gyökereztető konténerben az üvegházban telelteti át, és tavasszal ülteti át, de azért a legtöbben nyáron vagy ősszel végzik az átültetést és cserépben teleltetnek. Ha a lombhullató magnóliák gyökeret eresztettek, és mégsem nőttek tovább, várj az átültetéssel, amíg az új növekedés elkezdődik a következő tavasszal.