Bangkok érdekes élmény volt, rengeteg szépséget láttam, de nagyon zavart a turisták durva átverése. ezzel szöges ellentétben állt utunk következő állomása, Phi Phi.

Előbb elrepültünk Phuketre, majd a szigetet egy kisbusszal átszelve kompra ültünk. Phuket ezalatt a 45 perc alatt nem igazán varázsolt el... Közel két órás út után értünk partot Phi Phi Don-on a sziget két nagy sziklatömbjét összekötő kis homoksáv egyik oldalán. A homoksáv túloldalán pedig már ott vártak a longtail boat-ok, amelyek a Phi Phi Natural Resortba vittek. A szigeten nincsenek utak és nincsenek autók, mindenféle szállítást (emberek, turisták, áru, építőanyag stb.) a tenger felől hajóval, logtail boattal oldanak meg. Így aztán mi is lekaphattuk a cipőnket, hogy a térdig érő vízből beszálljunk egy ilyen "taxiba". Nagyjából 20 percet hajóztunk a tengeren, amíg megkerültük az északi földnyelvet, amelynek túloldalán volt a szállás.

 

Egy lélegzetelállítóan szép, fehérhomokos, türkizkék vízű kis öbölben toccsantunk csónakunkból a vízbe, majd léptünk a szállodába, ahol hűtött törlőkendp és velcome drink várt. No és ezernyi növény, madárdal: megérkeztünk a természet közepébe (talán mondanom sem kell, hogy - stilszerűen - a szobában nem volt tévé:) A szálloda saját strandján gyönyörű korallzátony nyújtózott, varázslatos színű halakkal és más állatokkal, a szálloda előtt pedig a tiszta, fehérhomokos beach. A szálloda nagyon egyszerű volt (talán már-már súrolta a fapados kategóriát), de ide, a madárfütty, az ugráló békák és osonó gyíkok közé talán nem is illett volna a luxus, pláne, hogy még az áramot is házi áramfejlesztő termelte, hisz mint említettem a szigeten a természetvédelmi jellegnél fogva nincs infrasturktúra sem.

 

A szigeten két kiránydulást tettünk. Az egyik a sziget közepébe vezetett, a "városba", valamint a domboldalon levő kilátóba. A város a kikötő mellett található és egy gyalogösvény kanyarogja be, amelynek két oldalán bazár húzódik végtelen hosszan. Ezen végigsétáltunk, majd felkaptattunk a dombra (az ezer fokban, végtelen páratartalomban azt hiszem ez felért a Mount Everesttel:). Odafenn viszont hibátlan panoráma tárult elébünk a sziget két tömbjéről és az azt összekötő kis homokpadról. Visszatérve a városba belevesztünk a bazárba, végre ettem thai palacsintát is.

A második kirándulást Phi Phi Ley-re, a szomszédos kis lakatlan paradicsom-szigetre. Longtail boattal, majd egy óra kellett hogy átérjünk, de közben gyönyörű a tenger és a sziget sziklái végig érdekes díszletet adtak, cseppet sem volt "eseménytelen" az út. Aztán befutottunk a thai képeslapok egyik állandó témájául szolgáló smarag-türkiz színű öbölbe. Tényleg olyan volt, mint a képeslapokon. Turista is volt jócskán a parton, de szerencsére nem zavaró tömegben. Az álompartról átsétáltunk a dzsungelen át egy másik öbölbe is, de ott egy sziklafal állta az utat, amin köteleken lehetett volna átjutni, így inkább a lustábbik megoldást választva visszasétáltunk és élveztük a szikrázó napsütést, a kék eget, a türkiz vizet és a maya-bay feelinget.

Nagyjából egy órányi strandolás után továbbvitt bennünket a csónakosunk, megkerültük Phi Phi Leyt. Közben kis öblökbe is behajóztunk, gyönyörű sziklaképződményeket és mindenütt hihetetlenül tiszta vizet láthattunk. Elmentünk a Viking Barlang mellett, ahol szorgos kezek gyűjtik a fecskefészket a kínai ínyencséghez, a Fecskefészek leveshez. Utunk utolsó állomása a Monkey Bay volt, ahol kikötve vadon élő majmokkal találkozhat az utazó. Tényleg számos majom gyűlt össze, hogy a bámészkodó emberseregnek pózoljanak (és nem mellesleg megkapják a napi betevő táplálékot).

 

Phi Phi összességében a leggyönyörűbb hely volt egész Thaiföldön, amit láthattunk, természetes volt, kivételes szépségű helyekkel, egyedi hangulattal. Senki ne hagyja ki:)