Az engesztelés azzal záródik, hogy Isten Azázelre helyezi vissza a bûnöket, majd az Azázelt jelképező kecskét a sivatagba kergetik. Érdekes módon nem megölik. A szimbolizációt szintén nem érthetjük meg Énok könyve nélkül, ami vázolja, hogy Azázelt Dudael sivatagában taszították a mélységbe társaival. Még a rabbinikus zsidóság is tisztában van azzal, hogy amikor e kecskét elzavarják a pusztába, az Dudael sivatagára vonatkozik [Ahol Azázel el van zárva].