Szia,

 

jó téged látni, pont ma gondoltam rád, hogy mi lehet veled, de mivel én sem a legaktívabb tagja vagyok a fórumnak, így nem voltam biztos benne, hogy csak lemaradtam valamiről, vagy nem írtál.

 

Kitartás, szerintem a kicsik hasfájósak lehetnek, és nem a táptól van (mielőtt lelkiismeret furdalásod lenne), ugyanannyi anyatejes babánál fordul elő, mint táposnál. Ismerem az érzéseidet, mert én is végig mentem rajta, hogy ennek soha nem lesz vége, volt úgy, hogy éjjel együtt bőgtem a gyerekekkel. A műsor nálunk is az volt, hogy vagy kettő bőgött vagy csak az egyik, nekem pedig a szívem szakadt meg. Mi is sokáig hurcoltuk őket, ill. sokáig csak őlben ringatva aludtak el nap közben. A szakkönyvek szerint a hasfájósságuk idején "hurcolt" babákat nem lehet elrontani. Ha vannak olyan pillanatok, amikor nem sírnak, megnyugszanak, azonnal tegyétek le őket (próbáld az anyóst is rávenni), és próbáljátok a figyelmüket lekötni, aztán jön a következő fázis, amikor percekre ott lehet őket hagyni. Biztos lesz egy csatád a  családtagokkal, nekem is volt, hogy bizalmat szavazzanak arra, hogy el tudnak lenni nem ölben, ill. egyedül is, de keménynek kell lenni, mert előbb utóbb te leszel velük hármasban, és akkor te fogod legjobban meginni a levét.

Tudom, hogy hihetetlen, mert én is kilátástalannak láttam a jövőt, de el fog múlni ez a kórszak is egyszer, mi hasfájósság ellen kipróbáltunk mindent, semmi nem használt, csak a Spock recept: jókedv, optimizmus, pozitív hozzáállás. Pihenj amikor csak tudsz, még ha percek is, mert pihenten pozitívabban látod a világot is, és türelmesebben tudsz hozzá állni a sírásukhoz is.

Szóval mi húrcoltuk őket hasfájósság idejént, az egyiküknél három hónapot betöltve múlt el a hasfájás-sírás, a másikuknál kb. két héttel később, és nem rontottuk el, azóta egyre kevesebbet vannak őlben, és egyre több időd is lesz magadra, és rájuk is.

 

 

Fel a fejjel:)

 

Gaspi