Ma meglett a megoldás a vigasztalhatatlan zokogásra!!
Mert a szemem előtt történt az eset. Mindenki tanácsát alkalmaztam. :)

Az úgy volt, hogy a gyerek megkarmolta magát.
Szoptatni akartam, fáradt volt, hadonászott, ilyenkor az arcához szokott kapdosni. De a szokásos hadonászás most horrorba torkollott: szinte hersent, hallottam, ahogy megsebezte magát a körmével, ráadásul az arca irányából a szemöldöke felé húzta a kezét, úgy, hogy a szeme is ott volt... És utána összeszorított szemmel ordított, egy végtelen percig aggódtam a szeme világáért...
De szerencsére "csak" a szeme alatt és fölött karmolta meg magát.

És ekkor jöttek a tanácsok: büfipózban ringattam, énekeltem, zenéltettem a manóját... És mivel én sem voltam kétségbeesve, mert már tudtam, mi történt, gyorsan megnyugodott, utána megszoptattam...
És felidéztem az előző két esetet: akkor is volt friss karmolás, de ott a zokogás melléktermékének tekintettem a dolgot, nem az okának...
És persze ráugrottam a gyerekre, és levágtam a körmeit.