Hű, mindig csodálattal gondolok az ikresekre, és mivel te gyakran írsz, látom a folyamatos derűt és kiegyensúlyozottságot... Nem tudom, hogy csinálod, engem ez az egy szem gyerek is lefáraszt. És neked ott van még a nagy probléma azon felül, hogy dupla örömöd és gondod van: hogy hogy osztsd meg magad közöttük...
Szerintem ha már gondolkodtál ezen, onnantól kezdve hosszú távon jól csinálod az "egyensúlyozást".
(Olyanoknál láttam gondot, akikben meg sem fordult az a gondolat, hogy nem biztos, hogy jó elhanyagolni teljesen pl. a magasabb súlyú/egészségesebb ikret...)