Az adott esettől függetlenül írom az alábbiakat.

Mi lehet a jogalkotó célja a mentesítéssel?

Az én felfogásom szerint vannak bűnelkövetők és bűnözők. (No természetesen mindenekelőtt a becsületes emberek sokasága.) A bűnelkövető is bűncselekményt követ el, a bűnöző is. De én azt nevezem bűnözőnek, akinek szinte hivatása a törvényen kívüliség. Van, aki tisztességes előéletet maga mögött hagyva törvényt sért. Tudatosan, van csak mert nem tudja, hogy nem szabad azt tennie, amit tett. Hibázott. Mi legyen vele? Vizsgáljuk meg a tett súlyosságát, s az elkövető személyiségét. Ha úgy találjuk, hogy az okozott (erkölcsi/anyagi/egyéb) kár nem súlyos, nem szenvedett senki helyrehozhatatlan kárt, emberünk nem egy megrögzött gazember, elvágjuk-e egy életre? Ha úgy találjuk, hogy bár a bűn elkövetődött, de a tettes nem reménytelen eset, ne gyakoroljuk iránta kegyelmet? Ha igen, ennek egyik eszköze a mentesítés.
Nézzünk egy példát. Rendezet családi életet élő, rendes becsületes anya, aki egyedül neveli gyermekeit pénztárosként dolgozik. Férjével építkeztek, az ezzel járó stressz szétzilálta a családod, válás lett a vége. Hatalmas adósság maradt a nyakán. Hozzá nyúl a pénzhez. Bukta. A nyomozás során együttműködik a rendőrséggel, tevékeny megbánást tanúsít, a pénz is előkerül. Elkövette a bűntettet, meg is büntetik. Te hogyan ítélnél, ha a büntetett előítélettel járó hátrányoktól megvédheted, ha ilyen eszköz a kezedben van?
Az más kérdés, hogy kit, mikor, hogyan és kik mosnak ki jogtalanul, vagy a jogot kijátszva.

Erről az ügyről: a törvény azt írja elő, hogy aki mentességet kapott, nem tartozik beszámolni arról, hogy büntetve volt.
De nem tartom erkölcsösnek, sem ennek a ténynek eltitkolását, de azt sem, ha a politikai ellenfél ezzel próbál operálni.