A szubjektív, családi és nyelvterületi okokkal maximálisan egyetértek. :)

A "tele van ragozásokkal" stb., az szerintem (pozitív) előítélet, ahogy korábban is írtam. Ugyebár az van mögötte, hogy "ha valaki egyszer fáradságos munkával megtanulta azt a sok német ragozást, meg azt a kemény nyelvtani logikát, annak onnantól könnyebben fog menni más nyelvek megtanulása".

Szerintem nincs így. De ez az én benyomásom, és persze érdekesek lennének valódi kutatási eredmények is.

Minden nyelv tele van "ragozásokkal", minden nyelvnek összetett a szintaktikai rendszere, és aki azt a szintaktikát megtanulja, az bizony tényleg tanul valamit. Márpedig egy normális nyelvtanár természetesen meg fogja tanítani az adott nyelv szintaktikáját.

A német valószínűleg azért jó igazándiból, mert nagyon gazdag a morfológiája (vagyis a szavak alaki változásai). Ez a valódi haszna a "ragozásnak", nem a (képzelt) nyelvtani überkomplexitás. Az angol nyelv morfológiailag tényleg szegényesebb a legtöbb európai nyelvnél, vagyis aki angolul tanul először, annak majd a második nyelvnél lesz egy nagy morfológiai kaladja (főnévi többeszszámok, igealakok stb. stb.)