Túlélők

 

Lélegzettelen bordák börtönéből

füstként öklend félhomályt a tájra.

Kovács-Cohner Róbert: Szóköz

   

és ha már hulla lesz és elkapart

sokáig oszló teteme

dögletes párában áll lehellete

majd sírkövet borostyánt eltakar

 

s nem lesz elme mely ne emlékezne

őrá ki míg fenn rohadt s osztott

ciánt maga körül s megrontott

seregnyi felnőttet és gyermeket

 

akkor majd beszívjuk mind az oxigént

megesszük lassan híg szarát

megisszuk lassan őt magát

mi fenntartotta sejtjeit míg élt

 

és nem lesz szó arról hogy hol volna lelke

hiszen míg élt se tudtunk arról semmit se mi

s majd akkor észrevétlenül átveszi

életünk felett a hatalmat s nevet nevet

 

bestiális vigyora mögött

ott lesz létünk minden bizonytalansága

mi dögletes párájából áll majd

szegény magunk leszünk az ördögök